Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Sulyok Izabella: Keresztény érdekek védelmében? A gettósítás hatása a gettók részére kijelölt területen élő nem zsidó lakosság életére Vas vármegyében 1944-ben
az összlakosság mintegy 4600 fő volt, a gettó lakóinak száma 360 fő (8 százalék) volt. Sárváron az összlakosság száma mintegy 12000 fő volt, amelyből a gettó lakói 780 főt (7 százalék) tettek ki. Könnend összlakossága megközelítőleg 7500 fő volt, a gettó lakóinak összlétszáma 350 fő (4.5 százalék) volt. A mintegy 3600 fős Szentgotthárdon a gettó lakóinak száma 150 fő (4 százalék) volt. A 10000 lakosú Kőszegen pedig körülbelül 100 főt (1 százalék) tett ki a gettó lakóinak száma.18 A zsidó lakosság létszáma Jánosházán a gettósítás előtti állapothoz képest a két és félszeresére nőtt, ami a megyében szintén kiugró adat. A megyei gettók helyének meghatározásakor mégsem vetette fel a megyei vezetés, hogy a celldömölki járás zsidó lakosainak egy részét valamelyik másik gettóba irányítsák.19 Az sem merült fel, hogy egyáltalán nem állítanak fel gettót a járásban, illetve a megyében, holott ezt az 1610/1944. M. E. sz. rendelet alapján megtehették volna. A rendelet ugyanis nem kötelezően írta elő a gettók létrehozását, mindössze ennek a lehetőségét biztosította.20 Tény, hogy a rendelet alapján az ország nagy részén a helyi közigazgatás és a hatóságok különböző módon és mértékben, de összetömörítették a zsidó lakosságot, bármennyi nehézséggel járt is a kivitelezés. Kivételt csupán Hódmezővásárhely jelentett, ahol a polgármester-helyettes nem rendelte el gettó felállítását, illetve más módon sem írta elő a zsidók összeköltöztetését, így a szegedi gyűjtőtáborba szállításukig lakásaikban maradhattak.21 Körmenden a gettót a zsinagóga-Széchenyi út-Rábamellék utca-Gróf Ap- ponvi Albert utca-Dienes Lajos utca által határolt területen állították fel. Sárváron a Vasmegyei Cukorgyár Rt.-tói igénybevett, a báró Hatvány Béla utcában lévő házakat jelölték ki a gettó céljára. Az utcában már a gettósítást megelőzően is nagy számban laktak zsidó családok, a cukorgyár tisztviselői. Szentgotthárdon a kaszagyűri barakkokat vették igénybe a gettó felállítására. Ennek eredményeként a kaszagyári barakkok lakóit a megürült zsidó lakásokban helyezték el. Kőszegen a Schey Fülöp u. 8. szám alatti házat, illetve a Futura gabonaraktárát vették igénybe a gettó céljára. A Futura tiltakozott ugyan az igénybevétel ellen, de megakadályozni nem tudta. A gettó túlságosan zsúfoltnak bizonyult, ezért rövidesen felmerült a bővítés gondolata. Erre a célra Gyöngyös Endre kőszegi polgármester Farkas Mária újpesti lakos ingatlanát akarta igénybe venni. Farkas Mária fellebbezést nyújtott be a döntés ellen.22 Időközben azonban az ingatlan igénybe vétele és ezzel együtt a fellebbezés okafogyottá vált, ugyanis a kőszegi gettó lakóit 1944. június 18-án átszállították Szombathelyre. A kőszegi eset rámutat arra, hogy egy nem zsidó ingatlantulajdonost vagy bérlőt elvileg a gettó felállítását követően is érhetett hátrány a gettósítás miatt. A megyében máshol azonban a felállítást követően nem kívánták módosítani a gettók helyót, illetve befogadóképességét a helyi hatóságok, vágyás Farkas Mária esete egyedi volt a megyében. Szombathelyen a mintegy 40.000 fős város központjában néhány utcányi területre zsúfoltak össze több mint háromezer embert. A Dunántúli Hétfő arról tudósított, hogy a zsidók a költözés során 780 lakást ürítettek ki összesen 1950 lakószobával. Ugyanakkor 165 nem zsidó családnak kellett a gettósítás miatt elhagynia a kijelölt területen található lakását. Őket a gettó területén kívül a megürülő zsidó lakásokban helyezték el. Emellett lakáshoz jutottak még a honvédség 13
