Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)
Adattár - Baráth Zsolt: A Rába mint védelmi vonal a 17. században. - Védelmi munkálatok és létesítmények a folyó Vas megyei szakaszán
mellett több alkalommal utalás történik arra, hogy a folyószakasz még eredményesebb védelme érdekében „ [Góré] kívántatnék egy Füzesen is, egy Röneken is... ”107 Azonban azt nem tudni, hogy ezen górék megépültek-e vagy sem. A Rába menti vármegyei górék építése, fenntartása és szervezetének kialakítása értelemszerűen a vármegye feladata volt. Egy 1632-es közgyűlési határozatból képet kaphatunk arról, hogy a górékban csak kisebb létszámú, öt fős helyőrségek strázsáltak, ezek irányítását pedig minden két góré 10 fős katonaságából egy tizedest neveztek ki. Az alispán feladata közé tartozott többek közt, hogy a „drabantokat megfogadja”, vagyis hogy a megyére portánként kivetett adót beszedje, és abból az összegből a górékban zsoldért szolgáló katonaságot fogadjon fel.108 Mindezeken felül az alispán kötelessége volt minden őrhelynek egy dobot biztosítani. Ami a górésok javadalmazását illeti, gyakorlatilag megegyezett a végvári katonaság illetményével.109 Keczer Jánosnak Batthyány Ádámhoz írt 1654 januári levelének tanúsága szerint úgy értesült a rendelkezéssel kapcsolatban, hogy Vas vármegye amellett, hogy a Rába mentén górékat csináltat, azokba száz gyalogost is kíván fogadni.110 Az alispán feladata volt továbbá a Vas vármegyei és rábaközi falvak lakosságából fegyveres erőt szervezni a folyó vármegyei szakaszának védelmére. A „rábaközi” had kiállítását követően zászlót is biztosítani kellett számukra, hogy „módjával mehessenek az vigyázok mellé."111 Ennek, a górékban szolgáló zsoldosoktól különálló „rábaközi” és megyei hadnak a feladatai közé tartozott a folyón található gázlók és kelők napi rendszerességgel történő „megjárása”, vagyis ellenőrzése. A „rábaközi” haderő rotációs rendszerben látta el a védelmi teendőit, mivel a csapatok két hetes szolgálat után váltották egymást.118 Ahogy a fentiekből is kiderül, a górék négy magas lábra épített faépítmények voltak. Az 1654-es megyei határozat világosan kimondja, hogy a megnevezett hat góré „épületére az Kemenesalja és Rábán túl való holdultság hordja meg Petrócztul, Szentpétertül és Egerváriul fogva ide az fát..."119 Egyúttal meghatározza azt is, hogy a górékat a Rábán, Gyöngyösön, Lapincson, Pinkán és más egyéb vizeken lévő molnároknak kell megépíteni, akik 22 forint bírság terhe mellett kötelesek ezt véghez is vinni. Mivel tehát a Rába menti górék fából készültek, így ki voltak téve a környezeti változásoknak, esőzéseknek, árvizeknek, valamint a Rába változó vízjárásának is. Ebből következik, hogy a fából készült górék nem voltak tartós építmények, emiatt folyamatos felújításra szorultak, valamint adott esetben újjá kellett építeni őket. Erre utal Csányi Bemát levele is, amelyben arról ír, hogy az alacsony vízállás miatt a gasztonyi góré eldőlt, így strázsahely nélkül maradt a környék.114 Vas megye jelentős faállománnyal rendelkezett. Csákánytól Pápocig összefüggő erdőség borította a folyó mindkét oldalát, amely a Rábától távolodva fokozatosan fás, cserjés bokros legelővé ritkult, és legfeljebb az utak mentén volt éles határ.115 Az ún. Farkas-erdő a Rába jobb parsán húzódó összefüggő erdősáv volt Vasvártól egészen Sitkéig.110 A legjellemzőbb fafaj a tölgyfa volt, így a hidak és palánkok építésére is többnyire ezt a fát használták, de a tölgyfa emellett a fenyőfa is szerepelt, mint építőanyag.117 A fa, mint anyag központi szerepet töltött be az 44
