Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)
Adattár - Baráth Zsolt: A Rába mint védelmi vonal a 17. században. - Védelmi munkálatok és létesítmények a folyó Vas megyei szakaszán
tizedest, zászlótartót, dobost és lovászmestert írt össze. A három évvel később kiadott privilégiumlevél már egy meglévő gyakorlatot foglalt írásba.48 A Rába felső szakaszának utolsó jelentősebb és egyben híddal rendelkező települése Szentgotthárd volt. A város esetében egy 1602-es vármegyei bejegyzés arról tanúskodik, hogy a szentgotthárdi kolostor révén a településnek van egy védelemre alkalmas castelluma.44 Szentgotthárd török kori palánkjának feltárása során az is kiderült, hogy a castellumot több rétegű, egymásra derékszögben elhelyezett gerendákból álló rótt palánkszakasz védte, amely rönköket nyár és fűzfaágakkal, gallyakkal is összeerősítették.45 A Csákány és Szentgotthárd közötti szakaszon híd már nem állt, ellenben sok átkelésre alkalmas gázlóval és kelővel. Erre a nagy mennyiségű kelőre utalnak Keczer János csákányi kapitány ezen szavai is: „... azt el higgye nag [yságo] cl ha ugyan által akar jönni [a török] Cseretneki Gorától fogva csákányi hídig Száz helyen által jöhet az Rábán... ”m Elmondhatjuk, hogy a folyón lévő hidakat az esetek többségében valamilyen, már a 17. század előtt is létező vár, erősség, udvarház védte. Ugyanakkor a fontosabb kelők és gázlók esetében - néhány kivételtől eltekintve - az épített védelem elemei többnyire hiányoztak. Ennek következtében a hidak védelme mellett számos utalás történik a gázlók és kelők bevágására illetve lezárására. Ennek oka egyrészt maguknak a gázlóknak a megléte, másrészt pedig az, hogy a kelőkön való átkelést redukálják, és azt a hidakra helyezzék át.47 A gázlók a folyó- vagy állóvizek olyan sekély részei, amelynek segítségével mind az emberek, mind pedig az állatok, híd vagy hajó nélkül is átkelhetnek a két part között. A gázlók használhatósága nagyban függ a víz mélységétől, a folyás sebességétől valamint a mederfenék minőségétől is. Gázlók elsősorban ott alakulnak ki, ahol a folyó mindkét partja sík, a folyása pedig lassú. Kanyarulatoknál, gyors folyású szakaszoknál, illetve ott, ahol az egyik partfal magasabb a másiknál csak ritkán alakulnak ki gázlók. A Rába a már említett szélsőséges vízjárásának, a helyenkénti nagy sodrásának és lassú hömpölygésének, kavicsos medrének, valamint folyamatos építő, illetve rombolómunkájának köszönhetően, napjainkban is gyakran hoz létre hordaléklerakódásokat és vándorszigeteket. Mivel nem lehetett ez másként a kora újkorban sem, így a létrejött számtalan kelő- és gázlóhelyen kis víz esetén nagy biztonsággal át lehetett kelni a folyó egyik partjáról a másikra. A titkos gázlókat, átkelőket használók ellen hozott szép számú szankció pedig azt mutatja, hogy a törvényes átkelők mellett még számos gázló létezhetett. A „törvényes” gázlók térbeli elhelyezkedését mutatja egy 1641. évi vármegyei bejegyzés, amely szerint a vármegye lakossága Hídvég és Molnári környékére, Rönök és Szentmihály környékére, Rum környékére, valamint Sárvár környékére tarozik kiszállni és az ártalmas gázlókat elzárni.48 Ez a négy gócpont pedig arra utal, hogy a hidak léte mellett, gyakorlatilag a folyó teljes Vas vármegyei szakaszán előfordultak az átkelésnek ezen fajta természetes módjai, amelyek sűrű elhelyezkedésükkel a védelem esélyeit rontották. Ezzel a török fél is tisztában volt, és ennek megfelelően támadásaik leginkább a kelők és gázlók környékére koncentrálódtak. Ezt nagyon jól példázza Keczer János dunántúli főkapitány-helyettes egy 1651. évi levele is, amelyben leúja, hogy a Rábát több 36
