Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész

az 1890-ES évtized

Az 1891-es esztendő első jelentős zenei eseménye Reményi Ede ötödik egyben utolsó szombathelyi koncertje volt. Izgalmasak voltak már az előkészületek, mert a várható nagy érdeklődés miatt nem találtak a városban megfelelő nagyságú termet. Első gondolata a rendezőknek a vármegye háza díszterme volt.59 Néhány nap múlva azonban ezt is elégtelennek találták a rendezők az érdeklődők nagy száma miatt, a színházat - viszont - akusztikai okok miatt nem találták alkalmasnak. Ezért Czifrák Nép. János vendéglőssel arról tárgyaltak, hogy a kávéházat és a kaszinót kapcsolja egybe, így elférne a közönség.611 Mivel a vendéglőssel nem tudtak megegyezni a rendezők, ezért kénytelenek voltak végülis a megyeháza mellett dönteni.

A koncert napján - március 15-én - a Vasmegyei Lapok teijedelmes írásban ismertette a hegedűművész életútját (utoljára több, mint 20 éve járt Szombathelyen), szerepét az abszolutizmus éveiben, muzsikájának hazafisá- got erősítő erejét. Életéről megtudhatták az olvasók, hogy 1830. július 15-én zsidó családban született Hoffmann néven. Nevét az ifjú muzsikus még a szabadságharc előtt magyarosította. A család a gyermek születése vitán hamarosan Egerbe költözött, s a művészetbarát Pyrker püspök zenekarában figyeltek föl a tehetséges gyerekre. A püspök egyengette vitját a bécsi zenekonzervatóriumba (1843), ahol egy zseniális német ajkú, de magyar nemzetiségű fiatalember Joachim Józsefnél tanult. (Balassa Kálmán egyik tanára G.J.) Reményi 1846-ban visszatért Pestre, nagysikerű koncerttel mutatkozott be, s ettől az időtől kezdődött meg világkarrieije. Reményi világjáró lett, „valóságos vándormadár, de olyan vándormadár sincs”01 és „nem is volt soha, amely annyi világtájat bebarangolt volna, mint ez a művész.”0* Utjai során megismerkedett Liszt Ferenccel is, akit atyjaként tisztelt.61

Az írás szerzője Reményi művészetét eklektikusnak tartja. Értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy nemcsak klasszikusokat - Bach, Beethoven, Meyerbeer, Fiedl - játszik. Ugyanis „csapongó vére nem engedte egészen klasszikus zenésszé fejlődni, mert tüzes szubjektivitása mellett nem bírt teljesen tárgyias maradni, erős magyarsága pedig indulóink, bus nótáink és friss csárdásaink játszásában eredetien szilajjá tette. A Repülj fecském ablakára című dal tette világhírűvé.”,n

Az előadásról: a vármegye háza zsúfolásig megtelt. A pályaudvaron azonban a világszerte ismert „veterán művészt a néhciny hivatalos üdvözlőn s a kíváncsiságból odavetődötteken kívül alig valaki fogadta” 65 (30 éve még a „politika viharában” mindig nagy csoport kísérte.) A premontreiek nevében Magasházv tanár üdvözölte, aki felajánlotta neki a rendház vendégszeretetét, ugyanúgy mint már korábbi vendégszereplései alkalmából.

A műsor negyed kilenckor vette kezdetét. Magyarországi kísérőjével Bodó Alajossal léptek a terembe nagy éljenzések közepette. Mendelssohn egyik hegedűversenyének andante és finale tételével indította a műsort, aztán játszott Schuberttól és Bizet Carmenjából is. A klasszicitás a kritikus szerint hiányzott ezekből a számokból, a közönség azonban hosszantartó tapssal köszönte meg a játékot. Ezután „leszállt - jobban mondva leült.”00 Bodó Alajos ma57