Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész
gánszáma következett. A „művészszámba menő” fiatal zongorista „bámulatos bátorsággal, erőteljességgel meg olvadó finomsággal kezelte a hangszert, s többet mutatott a zeneköltőből, mint a technikai akadályversenyből. ”67 Bodó dicséretet kapott kísérő játékáért is, mert az általa produkált „leheletszerű kiséret valóban ritka ilyen tüzes fiatal zongorásnál. ’,68 Aztán újra Reményi következett. Kíséret nélkül játszotta Sarasate két „apróságát”, egy halászdalt és egy spanyol táncot. Ezekben már - állapította meg a beszámoló — jól érzékelhető volt, hogy mennyire nagy mestere a pianisszimóknak. Ha mást nem játszott volna, mint ezt a két kis dalt akkor is igazolta volna, hogy ez az elhaló „pianisszimó” tette őt naggyá. Bodó szintén nagy lelkesültséggel ragadtatta el a közönséget Liszt Rigoletto ábrándjával és a Rákóczi rapszódiával.09 A koncert befejezéséül Reményi „vette föl a hegedűjét, hogy elkezdje népdalábrándjait, melyek után a nagy tapsra belekapott a Repülj fecském ábrándos nótájába. A közönség soraiba végig zúgott a moraj, mely valami várva-várt nagy dolognak a rendes előszele. A veterán művész, ahogy lehunyt szemekkel, mélységes nyugodtsággal vitte végig a vonót az alsó húrokhoz, úgy állt ott mint a régi idők, az elnyomatás napjainak fájó emléke, mikor a tétlenségre szorított magyar vér ettől a csodálatos daltól kapta meg a pezsgést, mikor ezt a kis ördöngős muzsikust rajongással hallgatta a busuló hazafi, s a nóta végeztével benne éljenezte a megkötött kezű magyar géniét. Sok szólt ki akkor abból a nótából, amit ma a megváltozott kor már nem ért meg. Hanem azért a Repülj fecském ellenállhatatlan hatása ma is megvolt úgy, hogy nyomban a következő Ezt a kerek erdőt járom én kezdetű dal akkordjait majdnem elnyelte a kitörni készülő lelkesedés. Reményi egyik saját szerzeményével fejezte be a hangversenyt, mely után hosszú tapssal, éljennel búcsúzott tőle a közönség. Másnap Kőfalvi Vidor igazgatóval átment a líceumba, hogy megtekintse az iskola régiség és teimészettudományi gyűjteményét, melynek lelkes híve Reményi. ”70 1892 febmáijában egy „dalművészeti társaság” járt a megyeszékhelyen, akik a „művészettől oly messze vannak - írta a kritikus - mint Makótól Jeruzsálem" 71 Az elmarasztalás nem csak a gyakran érkező 3-4 tagú zengerájokat (ma talán hakni a megfelelője), hanem a polgármesternek és azoknak a kávéházaknak is szólt, akik és amelyek lehetőséget adnak „ilyen embereknek” a városban való föllépésre.72 Március elején rendezték meg Liedl Ferenc hegedű- és Major Gyula zongora- művész zeneakadémiai tanár koncertjét a Sabariaban. Az előzetes Wieniawszki, Schumann, Liszt, Schubert, Txasig, Sarasate, Zimay átdolgozásokat és saját kompozícióit hirdette. A kiváló zenészek bevételük 10%-át a Berzsenyi szobor javára ajánlják föl.78 Nem tudjuk megtartották-e a hangversenyt.. Lehet, hogy az érdeklődés hiánya miatt elmaradt. Júniusban viszont Czifrák Nép. János meghívására vendéglőjében, a Hungáriában a cs. és kir. 76. gyalogezred zenészei szórakoztatták keddenként a szombathelyieket. Az augusztus 23-ai befejező koncertjükre a vidékieket is várták.74 Július 30-án a hamburgi színház énekesnője, Polna Olga bűvölte el közönségét.75 A jótékonysági koncert szokásos színhelye a Sabaria. Az estély 58
