Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Tilcsik György: Kunits Mihály 1820-ban készült leírása hat Vas vármegyei uradalomról. 5. rész. – A ciszterci rend szentgotthárdi uradalma
szembe. Az apátságtól balra a hegyen Kethely falu temploma és a plébániája, valamint az Istvánfalvára [és] Szölnökre89 vezető hegyiutak látszanak. Jobbra a már említett ápolt szőlőhegy a nyári kastéllyal és ligetecskével, melynek hátterében Rábakeresztúr helység romantikusan elrejtve fekszik. Előre egy még magasabb hegyen, 11/2 órányira Szentgotthárdtól van Badafalva falu plébániatemploma, ahol Mária-kegykép található, melyhez a környékről és Stájerországból élénk a búcsújárás. A talaj ebben az uradalomban nagyobbrészt kiváló, minden termény nagyon jól megterem itt. Mindennemű gabonatermény mellett dohányt, kukoricát, burgonyát és hajdinát is sokat teimesztenek. A környéken a nagyfalvai dohány a legjobb és kiváltképpen keresett. Az itteni „dohányparasztok” termékeinek biztos értékesítést kínál Stájeroszágban a Fürstenfeldi Cs. Kir. Dohánygyár. A bortermelés nem kevésbé a környék mezőgazdaságának egyik jeles ága. A legjobb borokat a Schlösset, a Badafalva, a Kristyán és az Ercsenye adja. A lóheretermesztést is szorgalmasan és nagyban űzik, a természetes rétek szép szénát és saijút adnak. Ennek következtében az állattenyésztés kiváló. Szentgotthárdon a kolostor kertjében van egy nagy haszonkert, továbbá egy hosszú, árnyas fasor, két fenyőliget és egy melegház. Az itteni szép uradalmi svájceráj00 említésre méltó. Egy, a Rábából elvezetett csatornán áll a nagy uradalmi liszt- és fűrészmalom. A csatorna zsilipje [és] a felette lévő gátak szép víziépítmények, Schuller Ferenc ácsmester és gépész készítette azokat. Az ácsmester kicsi, de szép, iparkodó kertje megtekintésre méltó. Madarász István vármegyei kerületi biztos úr szép méhészete dicsérő említést érdemel. E férfiú, aki a vármegyében egyúttal a selyemhernyó-tenyésztési felügyelő, ebben éppúgy, mint a dohánytermesztésben, ipart fejlesztett ki, amely hasznos és követésre érdemes: sze- derfaültetvényeket telepített, ápolta és művelte a szedte fákat nagyban: már 80.000 fiatal szederfát osztott szét ebben a vármegyében, és folytatta szorgalmasan a palánták pótlását. A következő év tavaszán 20 icce01 megtermelt magot vet el újra. Selyemhernyót is szorgalmasan tenyészt, és a falusi népnek útmutatást is ad ahhoz. Az a szerencsétlenség érte őt, hogy az 1813. évben több ezernyi, jól gondozott, szép selyemhernyójának túlnyomó része élelem hiányában kimúlt, mivel az ez év júliusában keletkezett erős fagy a szederfaültetvény lombjait elpusztította. Az apátsági uradalom szederfaiskola létesítésére egy 20 hold98 nagyságú földet átengedett a vármegyének. Madarász István biztatással rávette a falusi népet a dohány szorgalmas termesztésére. Vannak itt olyan jobbágyok, akik ezen, az e növény számára annyira jó talcyon 1 év alatt 50 mázsa dohánylevelet termesztenek. Micsoda előny száimazik ebből az iparágból a parasztnak itt, ahol termékének oly közeli és biztos értékesítése van! És mily előnyös hatást gyakorol ez az ipar a legfőbb kincstárra is! A Cs. Kir. Dohányjövedéki Igazgatóság Madarász István hasznos igyekezetét elismerte és őt egy kedveskedő dicsérő okirattal tisztelte meg. Rövid vázlatban ez a Szentgotthárd mezőgazdasági iparáról készített kép! Csak sajnálni lehet - ami Magyarország más vidékein is fájdalmasan sajnálható -, hogy itt a folyók még nem mindenhol és nem teljesen szabályozottak. Itt, nem csupán Szentgotthárdon és az uradalom földbirtokain, hanem völgyeik teljes szakaszán a Rába és a Lapincs folyók iszonyú pusztításokat okoznak, és azokat 12
