Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
KÖNYVESPOLC - Orbán Róbert: „Péntek volt és 23.” Kitelepítések 1950–1953 között a Vas megyei határsávból
KÖNYVESPOLC „PÉNTEK VOLT ÉS 23” KITELEPÍTÉSEK 1950-1953 KÖZÖTT A VAS MEGYEI HATÁRSÁVBÓL A Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány kiállítása. Oriszentpéter, 2010 — Bajánsenye, 2012. A füzetet írta és szerk. Nagy Mária. Sciád József. Bp.f 2012. 72 p. Ha a röviden akarnék vélemény mondani a kiadványról, azt kellene írnom, tetszik. A dolog természetesen ennél összetettebb. Már az elején bajban vagyok, mert nehezen tudom meghatározni a „műfaját”. A korábban megjelent füzethez- „Péntek volt és 23” Kitelepítések 1950-1953 között a baranyai határsávból. A Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány kiállítása. Mohács, 2011. Akiállítást Saád József áll. össze; ... szerk. Nagy Mária, Saád József. Bp., 2011. 48 p.- hasonlóan ez is tárlatokhoz kapcsolódóan készült, mégsem katalógusról van szó, hanem inkább egyfajta „segédanyagról”, amely a kiállításoktól függetlenül is segít megérteni a közelebbi múlt történetének néhány eseményét. 1950 és 1953 között több száz „kulákcsaládot” telepítettek ki a határszélről és helyeztek el alföldi, főleg hortobágyi táborokban. Nem egyedi, csak Magyarországra jellemző intézkedésről volt szó. A kulákok elleni fellépés szovjet mintára, valószínűleg közvetlen szovjet utasításra történt. Végrehajtottak ku- lák-kitelepítések más országokban is. Romániában például a Bánát jugoszláv határhoz közel eső területéről a Bäräganra vitték az embereket. A földrajzi szituáció tehát nagyban hasonlított a magyarországira. A nemzetközi párhuzamokkal a két kiadvány - valószínűleg terjedelmi okokból - nem foglalkozik. Az egyik kiadvány a 2011-ben megrendezett mohácsi, a másik a 2010. évi őriszentpéteri, illetve a 2012. évi bajánsenyei kiállításhoz kapcsolódik. Mindkét kiállítás nagyobb részt kitelepítést elszenvedettek és hozzátartozóik személyes visszaemlékezéseire, tárgyi emlékeire, kisebb részt levéltári dokumentumokra épült. A dokumentumok személyes jellegük miatt megkérdőjelezhetetlenül hitelesek. így láttuk egykor, így látjuk most, ez történt velünk ... A kutatásnak ez az iránya egyenes vonaléinak látszik. Ha összegyűjtünk minél több emlékezést, feljegyzést, apró tárgyat, akkor megvan az esélyünk arra, hogy többet tudjunk. A kiállítások és a kiadványok a természetüknél fogva újabb és újabb kérdéseket provokálnak, a tágabb összefüggések felderítésére bíztatnak bennünket. Az egyik ilyen lehet például a társadalmi szolidaritás kérdése. Tudunk-e a kitelepítések idején a szolidaritásnak valamilyen lényegesebb megnyilvánulására? Azt kell mondanunk, nem. Az, hogy a telepítés gyógyír a társadalom a valós vagy 80
