Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)

Balaton Gábor Imre: 160 éve született Éhen Gyula (1853–1932) – A szombathelyi Éhen-szobor története

két. Könnyes szemmel álljuk körül a ravatalt, amely a város nagy halottjának. Éhen Gyula volt polgármesternek hűlt tetemét takarja, aki még egyszer megjelent itt közöttünk, abban a házban, ahol merész röptű gondolatai testet öltöttek s ahonnét azok, mint határozatok a megvalósulás útjára elindultak.

Gyászoló közönség! Valóban költői ihlet a lélek magasba törő szárnyalása és az akaratnak akadályt nem ismerő ereje kellett ezelőtt 86 évvel ahhoz, hogy valaki a nyugateurópai értelemben vett modern város alapjait lerakni és kiépíteni megkísérelje. Amíg a múlt század kilencvenes éveiben a régi, a történelmi Magyarország vidéki városainak túlnyomó részénél a városiasság ismérvét csak néhány csinos középületben, díszes városházában és színházban látták, addig Éhen Gyula már akkor azt vallotta és hirdette, hogy a kultúremberek tömeges együttélésének, vagyis a várossá való alakulásnak első és elengedhetetlen feltétele a közegészségnek és a köztisztaságnak intézményes biztosítása. Igazi modern értelemben vett városról tehcit csak ott lehet szó, ahol a szennyvizek levezetéséről, jó ivóvízről, pormentes útburkolatokról és üdülést nyújtó közkertekről gondoskodnak. Érdemeinek oroszlánrésze van abban, hogy mit feltétlenül szükségesnek tartott, azt vasakarattal meg is valósította.

Célját elérte. Az alapvető, a beruházásokra fordított és két millió aranykoronát meghaladó anyagi áldozat fényes eredménnyel járt. Szombathely az ő polgár- mesterségének hat esztendeje alatt mintegy varázsütésre levetette falusias jellegét és Dunántúl, sőt az egész ország vezető vidéki városai közé emelkedett. Beépített területe megkétszereződött. Lakosainak száma 16 ezerről 25 ezerre szaporodott. Új gyárak és vállalatok keletkeztek; az ipar és kereskedelem hatalmas lendületet nyeit, a polgárság és a munkás-osztály hcylékaiba állandó jólét költözött.

Virágzó város, erős városi polgárság és fejlett polgári öntudat volt az eszményképe, amelynek megvalósításához az utat a legszélesebbkörű önkormányzati szabadságban találta.

Éhen Gyula a városokban nemcsak egymás mellett álló épületek tömegét, nemcsak együtt élő emberek összességét, hanem fontos empóriumokat is látott a vármegyéknek gazdasági és szellemi központjait, amelyek messze vidékeknek világító fáklyái a szellemi és anyagi haladás mezején. Evégből alapította Kéirolyi Antallal és Kárpáti Kelemennel együtt a Vasváimegyei Kultúregyesületet, hogy a nyugati végeken bástyája legyen a nemzeti érzésnek és a magyar közművelődésnek.

Eszméiért sokszor kemény harcokat kellett megvívnia, de ezeknek a küzdelmeknek hullámai már régen elsimultak és ma egy 36 ezer lakosú város közönsége különbség nélkül egyformán siratja az ő elhunytát.

Szeretett pályatársam és vezérem! Koporsódnál egy késői utódod búcsúzik Tőled és mond Neked hálás köszönetét önzetlen és eredményekben páratlanul gazdag közéleti munkásságodért mindazok nevében, akik a Te kedves városod kötelékébe tartoznak. Harangok zúgása közben kísérünk utolsó utadra és fejfádra kegyeletül hálánk és szeretetünk virágaiból fonunk koszorút. És ha majd a gazdascigi válság és a sors csapásainak súlya alatt elcsüggedünk, a Te sírodhoz fogunk elzarándokolni, hogy álmodnak, a nagy Szombathelynek megvalósításához erőt és bátorságot merítsünk. ”(i

15