Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig

Milyen területeken találtak a cselédek általában munkát? A szalónaki uradalomban összesen 32 háztartásban dolgozott egy-egv cseléd. A két értelmiségi egyike, Temel Vilmos szalónaki orvos, aki a Batthyány család üveghutájában műhelyorvosként is tevékenykedett, tartott két cselédleányt, a másik a Kisszentmihályon élő özv. Trattner Katalin pedig egy cselédet. További 14 parasztnál írtak össze cselédet, közülük négyet N agyszen ti n i hályoi 1, illetőleg nyolc házas és 10 házatlan zsellérnél, akik közül ugyancsak négy Nagyszentmihályon lakott.

1828-ban a szalónaki uradalomban a 32 cselédet alkalmazó háztartásból 26-ban (81%) csak egy cselédet vagy egy cselédlányt írtak össze. Előbbiek száma 10-et, utóbbiaké 16-ot tett ki. Csupán három olyan család akadt, akiknek egy-egv cselédjük és cselédlányuk is volt. Több cselédet a már említett Temel Vilmos orvos (két cselédlány) és Polánvfalván lakó paraszt és kereskedő, Kristalóczi Pál (három cseléd és egy cselédlány) tartott.

Megfigyelhető, hogy a cselédlányok száma (23) meghaladta a cselédekét (16), és ez a különbség Pinkafőn is fennállt (35 cselédlány - 25 cseléd). A cselédlányokat - ellentétben a cselédekkel - többféle munkára tudták használni a háztartásban, de a földeken is a gabona-, a széna- és a burgonyabetakarításban stb. Bizonyos munkafeladatokat - mint például az aratáskor a „marokszedés” vagy a szénakaszáláskor a „gereblyézés” - csak nők végeztek. Ellenben rendszerint csak férfiak szolgáltak a mezei gazdaságban vagy a kézműiparban.

A munkaadók között a házas és házatlanzsellérek (16 cseléd) megelőzték a parasztokat vagy városlakókat (14 cseléd), és utóbbiak ráadásul kivétel nélkül kézműves-iparos (molnár, szabó, mézeskalácsos és kereskedő) háztartások voltak. A mezőgazdasági és a kézműves-iparos háztartásokat összehasonlítva, általában megállapítható, hogy cselédeket túlnyomórészt az utóbbiak tartottak. A cseléd leányokat előnyben részesítették a cselédekkel szemben, és többnyire csupán egy személyt alkalmaztak.7

Milyen okokból szegődtek el a cselédek? A mezei gazdászatban a gazdaság nagysága, az állatállomány és a rendelkezésre álló családi munkaerő-potenciál határozta meg a szolgák és szolgálóleányok alkalmazását. Az 1767. évi Mária Terézia-féle urbárium8 különböző kritériumok - a földterület minősége stb. - alapján először határozta meg a belső telkek és tartozékaik nagyságát, továbbá szabályozta a jobbágyok és a zsellérek pénz- és természetbeli járadékait és szolgáltatásait. Ennek megfelelően, egy egész belső telekhez kb. 20 hold9 szántó és kb. 8 hold rét tartozott. A szalónaki uradalomban ekkor alig akadt 1/2 telek, és azok többnyire csak 1/8, 1/4 és 3/8 nagyságú telkek voltak. A paraszti porták e „kisüzemi” rendszere következtében a 18. és a 19. században szinte kivétel nélkül családi gazdaságok léteztek. A paraszt és parasztasszony gyermekeikkel és gyakran egyedülálló családtagjaikkal is közösen gazdálkodtak, és ahhoz csupán egy cselédet igényeltek.

Az olyan, nagyot)!) paraszti gazdaságok, mint egy polányfalvai, amely 20 pozsonyi mérő10 szántóval, 4 1/2 napszám11 réttel (vélhetőleg egy egykori vlach kisnemesi birtok), négy tehénnel és négy lóval, valamint három szolgálóval és egy szolgálóleánnyal rendelkezett, nagyon ritkának számítottak, és

28