Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Tilcsik György: Kunits Mihály 1820-ban készült leírása hat Vas vármegyei uradalomról. 2. rész. – Széchényi Pál gróf apáti és Erdődy György gróf vörösvári uradalma

egy hegy lábánál fekszik, amely nagymennyiségű kékszínű agyagot és kékszínű finom homokot tartalmaz. Az egész környéken fel- és lefelé, jobbra és balra ilyen agyag és homok nem található, csak a jobbágyi hegyen. Ez adta az ösztönzést a felismeréshez a falu lakóinak, akik részint a gróf parasztjai, részint jobbágyai, részint szegény nemesemberek. E hegyes és sűrűnlakott vidéken nagyon kevés a szántóföld, ámbár az emberek tudják, hogy itt spórolósabban, takarékosabban, gondosabban kell bánni a földdel, mint Debrecen vidékén, [és] az még így sem ad elegendő táplálékot a falusi népnek. A szükség az ipar felé hajtja az embereket. Az itteni agyag és homok keverékéből, amihez a homok erősen cyánlatos, egy masz- szát készítenek, amelyből úgy mint a cserépedényeket, mindenféle méretben egyfajta nagyon könnyű korsókat és füleskancsókat foimálnak és égetnek ki. Ezek az edények a vizet, a bort és más italokat nagyon hidegen és tisztán tartják. Kellemes nézni műhelyeiket és munkájukat, amely sokkal tisztább, mint a fazekasoké. Magyarország legtávolabbi vidékein, Horvátországban és Hiú iában41 kereskednek áruikkal. Ezek egy részét saját maguk készpénzért értékesítik, egy részét gabonára, botra és más terményekre cserélik. A közelben fekvő Nagyszentmihály mezővárosról - amely a kereskedelmi út mellett fekszik és amely nagy lóvásárairól ismert - kapták ezek az edények a „szentmihályi korsó” nevet. E szorgalmas nép a műveletlen lustaság helyett bizonyítja iparkodását és célirányos szorgalmát, amellyel a természet adományát és a helyi adottságokat oly kitartó szorgalommal használják ki amúgy nyomorúságos megélhetési helyzetük javítására. E korsókészítők a vörösvári fazekascéhbe kebelezve működnek.

Csak mellékesen említem Batthyány József Antal gróf1a Vörösvártól 1 1/2 mérföld távolságra lévő faluját, Tárcsát, ahol jó és sokak által látogatott ásvány- fürdő működik. A fürdővendégek számára épített házban 1 OO-nál több lakószoba van szállás céljából. E fürdőhelyről, csakúgy mint az ugyanebben a vármegyében lévő Sóskútról - amely őexcellenciája Festetics grófné született nemes Sallér Judit43 tulajdonában van, aki annyi mindent tett annak felemelésre, gyógyító használatra és a látogatók kényelmére - a maga idejében saját leírást készítek.

Ha a mezei gazdálkodást tekintem, akkor e nagy uradalomban a talaj általában sárga agyag, a hegyekben homok, részben kaviccsal keveredve, vízmosásos, silány, a síkvidékeken közepes mértékben rögös, amely megmunkáláskor nagy szorgalmat igényel. Jobbágyi, Oriszentmárton, Németciklény és Vörösvár sík területein a talaj még jobb minőségű. Ennek ellenére minden szemesteiményt termesztenek, amelyek szorgalmas munka mellett a síkvidékeken szép termést adnak, ellenben a hegyvidéki talajon a parasztok elemi igényt jelentő kenyerüket sem tudják megtermelni. Az uradalmi földeket három nyomásba osztják, minden negyedik év ugar. A jobbágyok nem ugaroltatnak. TörökbúzátM nem termelnek, annál több hajdinát. A völgyekben a szép teimészetes rétek nagyon jó szénát adnak, de a Pinka áradásaitól nagy károkat szenvednek. Stájer lóherét sokat termesztenek, a burgundi répa45 nem jól terem. A szép uradalmi svájceráj Vörösváron van: szép és számát tekintve nagy, teljesen saját lény észtet. Négy juhászatban 2000 nemesített birka [található]. Az uradalomban négy szőlőhegy van: a bándoli, a jobbágyújfalui, az őrállási és lődősi. Utóbbiban a

40