Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Tóth Anna Judit–Tóth Endre: Verancsics Antal Sárváron és Szombathelyen, 1550-ben
2. LEVELEK VERANCSICS ANTAL LEVELE BORNEMISSZA GERGELYHEZ Visszatérve Erdélyből Bécsbe, bizonyosra hittem, hogy itt találhatlak téged. Mert azon voltam, hogy felhasználjam munkádat, tanácsodat és segítségedet, legszeretettebb apatársam, országunk előkelőinél ennek az én új tervemnek ügyeiben. De miután megtudtam, hogy távol vagy és egy bizonyos igen kiváló várnak élén állsz, s hasznos és tisztes állapotnak örvendesz a császár jótéteményéből, sokkal nagyobb volt az örömöm szerencséd ezen már régóta megérdemelt gyarapodása miatt, mint sajnálkozásom, amiért időlegesen nélkülözöm jelenléted és tetteid. Dicsértessék tehát az Úristen, dicséret a legjobb császárnak, aki végre figyelmet fordított hosszú és igen nagy szolgálatodra és a te valamely nem csekély érdemeidre. Én pedig már neked csodásán (szerencsét kívánok), hogy bármi legyen, ami rád van bízva, óhajod és szándékod szerint legyen. Mert ami az én ügyeimet illeti, amelyeket majd később bővebben is megtárgyalhatunk, azokat távollétedben is tudnád támogatni és előmozdítani, mert hiszen nem kételkedem abban, hogy szándékod egyértelmű és nem kétes az én irányomban, és hogy barátaid seregét igénybe fogod venni az én hasznomra. Tehát a mai nap a hatodik, hogy Bécsbe érkeztem. Úgy döntöttem, hogy itt csak addig időzöm, amíg a lovak az út után kiszuszogják magukat, és beszer- zem magamnak a tél leküzdésére szükséges dolgokat; azután Sárvárra megyek, ahhoz a kiváló férfiúhoz, Nádasdi Tamáshoz, akire én mint szerencsém kiindulópontjára tekintek irántam való kipróbált jóakarata, az ügyek bonyolításában való ismert iparkodása és a bajtól sújtottak megsegítésében való becsületessége és igyekvése miatt. Egyébként ugyancsak rá alapozok mint az én sokféle szelektől és bizonytalan útvonaltól megdobált hajóm kikötőjére és kedvező széljárására. Ha őmellette még az én legkedvesebb apa-társamnak és az ő barátainak oltalma hozzájárul törekvéseinkhez, ügyeinkben a lehető legjobbakat remélem Krisztus vezetésével és kíséretében. Testvérem tanítóit negyedrészben megfizettem és úgy látszottam, mint aki a legteljesebben eleget tettem nekik; mégis rendkívül hálás vagyok neked, hogy a fiúval atyailag törődtél és az új tanárának velem kapcsolatban tegyél hitet, és erősítsd meg mindkettőt, nehogy bizalmukat veszítsék akár visszatérésemmel. akár a pénz kifizetésével kapcsolatban. E szívességek bizonyosan a legnemesebbek, nálam halhatatlanok és nem méltatlan szívességgel lesznek visszafizetve, ha valamely lehetőség ragyog fel. Üdv. Bécs, 1549. november 13. A latin szöveg közölve: Verancsics, 7. köt. 1. levél 1-2. p. 14
