Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Tóth Anna Judit–Tóth Endre: Verancsics Antal Sárváron és Szombathelyen, 1550-ben
VERANCSICS ANTAL LEVELE BEICZY AMBRUSHOZ Úgy hiszem, Ambrosius, jól tudod, hogy a rómaiak minden nép közül legnagyobb mértékben törődtek nevük és más dolgaik utóéletével. Nemde például Marcus Tullius írja a „Szónokról" második könyvében: „Ha a barbárok szokása, hogy a mai napnak élnek, a mi terveink az örökkévaló idő felé tartoznak tekinteni." Tovcibbá, ha az általuk alapított városokat, létrehozott coloniákat, elkészített kikötőket, felépített hidakat, lerakott utakat, bevezetett vizeket, feldíszített thermákat, megépített templomokat, megnyitott fórumokat, ha a kolosszusokra, képmásokra, szobrokra, ha a feliratokra fordított igyekezetüket, ha végül a templomokat, színházakat, és mcis ilyesfajta bámulatot kivcütó dolgot különböző vidékeken és különösen Rómában veszel számba, bizonyára észreveszed, hogy olyan anyagokkal, olyan költségen, olyan művésziességgel és szilárdsággal és végül olyan tervvel éltek, hogy ezek a művek, ha egyszer elkészültek, soha nem pusztulnak el, sem a kor nem ingatja meg őket, amiket egyszer márványból és ércből megalkottak. És noha már régen elvesztették birodalmukat, városaik is, mint emberi művek, romba dőlve fekszenek a föld rejtekében, mégis a romokat, amelyeket még az ellenséges föld sem tudott elemészteni. Sibyllaként követve az örökkévalóságot, bármely földön találhatók, minden népből származó emberek olyan vciggyal és élvezettel nézegetik, csodálják, ápolják őket, hogy már szinte igazságos igaz könyvekbe írják le őket, és úgy tűnik valamilyen újfajta igyekezettel a maguk szóiméira újjáépítik Rómát. Fezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mivel engem is ilyen régiségek kutatása köt le, s Róma nagyságának sokakkal együtt csodálója vagyok, mivel az auctoroknál korábban olvastam Sabaria coloniáról, és hallottam, hogy Szent Men tőn szülőhelyeként is ezt ünnepelhetjük, nem tudtam magam visszatartani, hogy ezt a helyet megismerhessem, különösen, hogy meghívást kaptam a sárvári szállásunkhoz ilyen közelségben. Tehát óhajaim szerint utánajártam kíséretedben átvizsgálva minap ezeket a romokat, melyek között laksz, s melyek szélsőséges állapotba kerülve már alig látszanak az idő hosszan tartó bántalmazása miatt; mikor ott várakozásaim ellenére semmi megemlékezésre vagy megtekintésre érdemeset nem találtam, kivéve 4 márvány feliratot, ebből három sírfelirat, a negyedik honorarius, nem tudtam, hogyan ne bánkódnék és kiáltanék fel: emberi dolgok szerencsétlen állapota, mert nincs benne semmi örök, semmi szilárd, semmi, ami saját állapotában, saját virágjában s végül saját dicsőségében kitartana! Csodálkoztam, hogy egy ilyen nagynevű város régi állapotából ennyire megváltozhatott és lepusztulhatott, hogy ezen aprócska maradványokon és a puszta néven kívül már semmije sem maradt, aminek alapján azt gondolhatnálak. hogy valaha római colonia edit itt. De ezen máskor bánkódjunk. Mivel ezeken a feliratokon volt néheiny nehezebben érthető jel, és azt mondtad, hogy egyesek tétováztak velük kapcsolatban, különösen ebben: AN, noha úgy véltem, hogy én magam sem leszek elégséges egy ilyen nagy, hogy úgy mondjam rejtvényhez, mégis belevágtam értelmezésükbe, inkcibb az irán15