Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Tóth Anna Judit–Tóth Endre: Verancsics Antal Sárváron és Szombathelyen, 1550-ben

VERANCSICS ANTAL LEVELE BEICZY AMBRUSHOZ Úgy hiszem, Ambrosius, jól tudod, hogy a rómaiak minden nép közül legna­gyobb mértékben törődtek nevük és más dolgaik utóéletével. Nemde példá­ul Marcus Tullius írja a „Szónokról" második könyvében: „Ha a barbárok szokása, hogy a mai napnak élnek, a mi terveink az örökkévaló idő felé tartoznak tekinteni." Tovcibbá, ha az általuk alapított városokat, létreho­zott coloniákat, elkészített kikötőket, felépített hidakat, lerakott utakat, be­vezetett vizeket, feldíszített thermákat, megépített templomokat, megnyitott fórumokat, ha a kolosszusokra, képmásokra, szobrokra, ha a feliratokra for­dított igyekezetüket, ha végül a templomokat, színházakat, és mcis ilyesfajta bámulatot kivcütó dolgot különböző vidékeken és különösen Rómában veszel számba, bizonyára észreveszed, hogy olyan anyagokkal, olyan költségen, olyan művésziességgel és szilárdsággal és végül olyan tervvel éltek, hogy ezek a művek, ha egyszer elkészültek, soha nem pusztulnak el, sem a kor nem ingatja meg őket, amiket egyszer márványból és ércből megalkottak. És noha már régen elvesztették birodalmukat, városaik is, mint emberi művek, romba dőlve fekszenek a föld rejtekében, mégis a romokat, amelyeket még az ellenséges föld sem tudott elemészteni. Sibyllaként követve az örökkéva­lóságot, bármely földön találhatók, minden népből származó emberek olyan vciggyal és élvezettel nézegetik, csodálják, ápolják őket, hogy már szinte igazságos igaz könyvekbe írják le őket, és úgy tűnik valamilyen újfajta igye­kezettel a maguk szóiméira újjáépítik Rómát. Fezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mivel engem is ilyen régiségek kutatá­sa köt le, s Róma nagyságának sokakkal együtt csodálója vagyok, mivel az auctoroknál korábban olvastam Sabaria coloniáról, és hallottam, hogy Szent Men tőn szülőhelyeként is ezt ünnepelhetjük, nem tudtam magam visszatarta­ni, hogy ezt a helyet megismerhessem, különösen, hogy meghívást kaptam a sárvári szállásunkhoz ilyen közelségben. Tehát óhajaim szerint utánajártam kíséretedben átvizsgálva minap eze­ket a romokat, melyek között laksz, s melyek szélsőséges állapotba kerül­ve már alig látszanak az idő hosszan tartó bántalmazása miatt; mikor ott várakozásaim ellenére semmi megemlékezésre vagy megtekintésre érdemeset nem találtam, kivéve 4 márvány feliratot, ebből három sírfelirat, a negyedik honorarius, nem tudtam, hogyan ne bánkódnék és kiáltanék fel: emberi dol­gok szerencsétlen állapota, mert nincs benne semmi örök, semmi szilárd, sem­mi, ami saját állapotában, saját virágjában s végül saját dicsőségében kitar­tana! Csodálkoztam, hogy egy ilyen nagynevű város régi állapotából ennyire megváltozhatott és lepusztulhatott, hogy ezen aprócska maradványokon és a puszta néven kívül már semmije sem maradt, aminek alapján azt gondolhat­nálak. hogy valaha római colonia edit itt. De ezen máskor bánkódjunk. Mivel ezeken a feliratokon volt néheiny nehezebben érthető jel, és azt mondtad, hogy egyesek tétováztak velük kapcsolatban, különösen ebben: AN, noha úgy véltem, hogy én magam sem leszek elégséges egy ilyen nagy, hogy úgy mondjam rejtvényhez, mégis belevágtam értelmezésükbe, inkcibb az irán­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom