Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

Tóth Kálmán: „Üzen az ősz a tavasznak, a tél a nyárnak, az Aranyos partja a Rába partjának” – Erdélyi utazás Pável Ágoston nyomdokain

arra gondolt, hogy azt is siratja az édesanyja. És ki tudja, hogy abban a fiatalemberben milyen tehetségek szunnyadnak, és mi lehetne belőle még az életben? Bizonyos szempontból titkolta ezt a tulajdonságát. Élt ugyanis a családban egy vérbeli katonaember: a nagybácsi, vagyis az édesanyja öccse. Ot a harctéren egy gránát a pocsolyába dobta, és mire megtalálták, annyira elfertőződött a sebe, hogy le akarták vágni a lábát, mert úgy látszott, hogy az élete függ ezen. 0 azonban nem egyezett bele tíz amputációsa. Azt mondta, hogy inkább meghal. Végül megmaradt a lába, de 16 cm-rel rövidebb lett, teljesen megmerevedett és egész életében úgy cipelte, mint egy tüsköt. De akkor is katona maradt! Jutka néniéknek gyermekként ez a hősiesség nagyon tetszett és édesapjuk beállítottságát kevésbé értették meg.

A családi visszaemlékezés után körbejárt az autóbuszon az a füzet, amelyikbe Pável Ágoston a székelyudvarhelyi katonáskodása idején gyűjtött énekeket lejegyezi e. Az ismerős szövegek nótázásra serkentették jó hangú útitársainkat. Közben feltűnt előttünk a Tordai-hasadék körvonala és hamarosan el is értük e napi második úti célunkat.

A hasadékban tett sétát követően Kolozsvár (ma: Cluj-Napoca, Románia) felé vettük az irányt. Először a gótikus, egyhajós Farkas utcai templomot és az előtte álló Szent György-szobrot néztük meg. Megálltunk a Toldalagi-Korda palotánál, ahol egykor Bánffy Miklós gróf (1873-1950) író, politikus, külügyminiszter lakott, és ahol a költő, Reményik Sándor (1890-1941) született. Láttuk Róma város 1921-ben küldött ajándékát, az anyafarkas-szobrot az ikrekkel és a memorandum-per 100. évfordulóján, 1994-ben állított harangos emlékművét, amelynek helyén 1915-től a román bevonulásig Szeszük Ferenc „Kárpátok őre” című szobra állt. Hunyadi Mátyás szülőháza, a ferencesek tere, aztán Erdély második legnagyobb méretű, gótikus stílusú temploma, a Szent Mihály-templom és környéke következett, Márton Áron püspök és Hunyadi Mátyás szobrával. Elhaladtunk a piaristák temploma és a Babe§-Bolvai Tudományegyetem előtt, majd a nagyváradi szálláshelyig tartó buszozás előtt a I Iázsongárdi temetőben tettünk egy rövid sétát.

HATODIK NAP (2011. június 14. kedd)

Az utazás zárónapjára maradt a nagyváradi városnézés. Többek között felkerestük a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt 1849-ben kivégzett Szacsvay Imre szobrát, az Ady-szobrot a költő egykori kedvelt kávéháza, közismert nevén a Miilleráj előtt, megcsodáltuk a Fő utca szecessziós palotáit , a Nagyváradi Állami Színház épületét, az EMKE kávéházat (ma: Astoria Szálló), Ady Endre és más fiatal újságírók egykori találkozóhelyét. Körbejártuk a Szent László teret, majd a „Pece-parti Párizst” magunk mögött hagyva elindultunk Nagyszalontára (ma: Salonta, Románia).

Megérkezve a város központjában lévő szoborparkhoz vezetett az utunk. A parkban a városalapító Bocskai István erdélyi fejedelemé mellett a város híres szülötteinek szobrai - Arany János, Kiss István szobrászművész, Sinka István költő, Zilahy Lajos író, Kulin György csillagász - sorakoznak. A református templom túloldalán, Románia egyetlen egészalakos Kossuth szobrának

13