Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

KÖNYVESPOLC - Kelhert Krisztina: Görög Sándor: Repkényszaggatás. Önéletrajz, családtörténet, korrajz a 20. századból

álláspontok, világnézeti jellemzők, azaz egy személyes hangvételű én-, család- és kortörténet vállalása és bemutatása az utókor részére.

A szerző mindezt - saját pályájához közel álló - tudományos stílusban teszi. Ebből kifolyólag a szöveget világosság, követhetőség, folytonosság és egyszerűség jellemzi. Szerkezete logikus és áttekinthető, egy vezérfonalra épül: a - helyenként családtagokra bontott („Anyám”, „Apám”, „Klári”, „Madi”), helyenként együttesen kezelt („Az ősök”, „A Görög család élete”, „A Görög család pusztulása”) életrajzi történésekre s a velük párhuzamosan zajló koreseményekre kihegyezett időrendre. Felépítése tehát kronologikus, amelyet csupán helyenként szakít meg egy-egy közbeékelt - általában valamely személyes megjegyzést, hozzászólást kifejtő - fejezet (például: „Intermezzo”, „Gondolatok szüleim asszimilációs modelljéről”); ugyanakkor többnyire arányos, súlyponteltolódásoktól mentes. A szerző egyaránt nagy hangsúlyt fektet egyrészt az egyéni életutak bemutatására, másrészt a családon, családtagokon átívelő stratégiai folyamatokra is.

Az egyéni életutak felrajzolása - az ük- és dédszülők vázlatos bemutatását követően - a nagyszülők Vas vármegyébe, pontosabban 1904-ben Budapestről Kőszegre, majd 1919-ben Kőszegről Szombathelyre való költözésének, társadalmi beilleszkedésének, asszimilációs stratégiáinak - vallásváltás, névmagyarosítás -, fokozódó elismertségének, sikereinek bemutatásával veszi kezdetét. Dr. Szemző Sándor (1876-1929) a megye egyik legkeresettebb ügyvédje volt, mindamellett a város kulturális, pénzügyi és közigazgatási életében is aktívan közreműködött. A nagyanya, dr. Szemző Sándomé szül. Kabos Szidónia (1881-1944) a helyi nőegyletekben és jótékony célú eseményeken vállalt szerepet. Majd a szerző a következő nemzedék, az anya, Szemző Klára (1906-1944) és az apa, dr. Görög Dénes (1901-1945) kórbonctani és laboratóriumi szakorvos, külföldön is elismert szaktekintély életútját rajzolja meg, aki Vas vármegye és Szombathely város Közkórházának osztályvezető főorvosa volt 1944-es elhurcoltatásáig. Auschwitzba kerültét követően élete és orvosi hivatása pokollá vált: Joseph Mengele áltudományos kísérleteket végző laborrészlegébe került boncolóorvosként. Az ott látott borzalmakat nem tudta ép elmével elviselni, állandó zavart tudatállapotba került, s röviddel a fel- szabadulást megelőzően Ebenseeben hunyt el. Felesége, leánya, Görög Klára (1931-1944) és anyósa is az auschwitzi gázkamrákban lelték halálukat. Hogy a szerző, Görög Sándor miként élhette túl a Holocaustot, szintén kirajzolódik e munkában. Napvilágra kerül az a humánum, amely a rettenetes időkben is arra sarkallt két férfit, egy szombathelyi orvost - Prugberger Józsefet - és egy kőszegi szerzetest - Őri (Wächter) Istvánt -, hogy életük kockáztatása árán is elrejtsék az akkor 10 éves kisfiút a kőszegi Missziósházban, az Isteni Ige Társasága szerzetesrend szemináriumában. Emberségükért 2005-ben posztumusz elnyerték a jeruzsálemi Yad Vasliem Világ Igaza kitüntetését. A család pusztulástörténetét az egyetlen túlélő, Szemző Magda (Görög Sándor nagynénje és kereszt-, majd nevelőanyja; 1907-1988) életútjának bemutatása követi. Az Auschwitzot megjárt, legendás hírű magyar-francia szakos tanárnőről - is83