Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

KÖNYVESPOLC - Kelhert Krisztina: Görög Sándor: Repkényszaggatás. Önéletrajz, családtörténet, korrajz a 20. századból

kóláiról, mély intellektusáról és humánumáról, női szerepvállalásairól, tanári pályaívéről, emberfeletti szívósságáról - külön fejezet emlékezik meg.

Majd az olvasó megismerkedhet a szerző önéletírásával: gyermekkori élményeivel, a felhőtlen játékok világával. Később a kőszegi missziósházi és bencés gimnáziumi évekkel, ahol találkozhatunk a „showman” kémiatanár komikus durranógáz-kísérleteivel, Görög Sándor misszióspapi hivatástudatának átalakulásával, amelyet követően a kamaszodó fiú elhagyta a papi pályát, s 1948-ban a szombathelyi Premontrei Szent Norbert Gimnáziumba jelentkezett, ahol a kémia iránti vonzalma egyre hatalmasodott - robbanókísérleteket végzett például a Széchenyi István utcai lakásuk gangján. Ugyanakkor a szerző megemlékezik a szombathelyi diákévek derűs színfoltjairól is: a tánciskolákról, diákbálokról és -szerelmekről, barátokról, a futball iránti rajongásáról, a Haladás-meccsek és -edzések felemelő hangulatáról. A gimnázium utolsó két évét Kőszegre visszatérve végezte el. Az érettségit követően, 1952-ben a Szegedi Tudományegyetem vegyész szakára került, ahol az analitikus kémia irányába specializálódott. Az 1956-os eseményekben, mint az egyetemi nemzetőrség tagja vett részt, amelyért - diplomája megszerzését és munkába állását követően - 1958-ban komoly retorziók érték: eltiltották az oktatástól és visszaminősítették. Ennek következtében 1959-ben elhagyta Szegedet, s Budapestre költözött feleségével és első gyermekével. A Richter Gyógyszer- gyár analitikai osztályára került. Munkája mellett tudományos pályát épített, számtalan publikáció - 11 könyv és körülbelül 170 tanulmány - fűződik nevéhez. 1968-ban kandidátusi, majd 1973-ban nagydoktori fokozatot szerzett. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-től annak rendes tagja. 1999-ben az Akadémia Kémiai Osztályának elnökévé választották. 1997-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben a Köztársasági Érdemérem Középkeresztjével jutalmazták. Sok más testület mellett tagja a szombathelyi Societas Seientiarum Savariensisnek. Memoárjában szeretettel emlékezik meg feleségéről, gyermekeiről és unokáiról is. Nagy kedvvel ír szenvedélyeiről, utazásairól, zenéről és szépirodalomról egyaránt.

Az egyéni pályák bemutatása mellett ki kell emelni a folyamatokra, ideológiákra történő reflektálás fontosságát is a műben. Görög Sándor történetei nem csupán egymást időben követő rokoni sorsok, hanem ezek kapcsolatai, egymásbafonódásai; Közép-Európa 20. századi kikeresztelkedett, asszimilációt követő családmodelljének mintái. Egy család három nemzedékének - akár A napfény íze három generációjának - válaszai a kor kihívásaira, kérdéseire, fenyegetéseire. A mű e válaszok nyomán bemutatja elsőként a nagyszülők név- és vallásváltó, identitáskereső - ennek megtartásáért olykor éles túlzásokba eső, túlhajszoló - stratégiáit. Másodjára a szülők újkeletű, hagyományok nélküli, identitásmegtartó, keresztény, értelmiségi elveit, amelyeket a későbbi kor és hatalom nemcsak figyelmen kívül hagyott, de a zsidótörvények értelmében totálisan semmibe is vett. Harmadjára az egyetlen szerencsés túlélőnek, a „forradalmak gyermekének” kiútkereséseit a „szép új világban”, aki kisfiúként szembesült a nyilas hatalomátvétellel, gimnazistaként a Rákosi84