Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
KÖNYVESPOLC - Kelhert Krisztina: Görög Sándor: Repkényszaggatás. Önéletrajz, családtörténet, korrajz a 20. századból
KÖNYVESPOLC GÖRÖG SÁNDOR: REPKÉNYSZAGGATÁS. ÖNÉLETRAJZ, CSALÁDTÖRTÉNET, KORRAJZ A 20. SZÁZADBÓL (Bp„ 2011. 240 p.) 2011. május 18-án került bemutatásra Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében a szombathelyi születésű kémikus, gyógyszerkutató, egyetemi tanár, akadémikus, prof. dr. Görög Sándor „Repkényszaggatás. Önéletrajz, családtörténet, korrajz a 20. századból” című könyve, amelyben a szerző családja - egy vidéki, konvertita (kikeresztelkedett), értelmiségi középosztálybeli család - részletes történetét, tragédiáit és sikereit mutatja be. Munkája nem csupán generációk személyes hangú sorsfolyama, nem csupán felbecsülhetetlen történeti forrásmunka, hanem egy - olykor fanyar humorral, olykor megrázó tömörséggel, olykor analitikus részletességgel, de mindenütt bölcs evidenciával és egyszerűséggel megírt - környezettörténeti, társadalom- történeti kordokumentum is. A két világháború közti időszak Szombathelyén nagy megbecsülésnek örvendő Görög-Szemző házaspár második, s egyben egyetlen életben maradt gyermeke jelen munkájával - a címben megfogalmazott metaforikus célt követve - leszaggatta a repkényt ősei, szerettei valós és jelképes síijáról: a fiókba nyúlt, s felnyitotta a Dossziét. Azt a családi iratokat, emlékeket, fényképeket tartalmazó mappát, amelyet szülei 1944 tavaszán, gettóba költözésük és Auschwitzba deportálásuk előtt helyeztek biztonságba dr. Csupor Sándor helybéli ügyvédnél, s amely a világháborút követően a szerzőhöz került. E kötetben az emlékezés folyama, a korabeli eredeti dokumentumok sokasága, a vészkorszak idején csaknem írmagig kiirtott család és a későbbi leszármazottak mindennapjai, valamint - több helyszín közt - az egykori Szombathely és Kőszeg felhőtlen és borús időszakai tárulnak az olvasók elé. A nagy ívű, több mint 1 évszázadot átfogó generációs tabló műfaja memoár, önéletírás, amely neméből adódóan - az egyes szám első személyű narrációs sémával párhuzamosan - magában hordozza a szubjektivitás tényét, annak ellenére is, hogy egy hiteles, objektív vezérfonalat biztosító, rendkívüli forrásértékű, eredeti családi iratgyűjteményre támaszkodik. A szerző maga sem törekedett egy zártan objektív, levéltári kutatásokon alapuló történeti munka megírására. Célja sokkal inkább az önnön múltjával való szembenézés félelmének felszámolása volt; a múlt felidézése önmaga számára, s a felderített folyamatok, eseménysorok, kapcsolatrendszerek, magatartásformák, összefüggések, saját 82