Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Czirók Zoltán: Albrecht Alfréd, egykori szombathelyi reptérparancsnok pályafutása
a motorba, a törzsön és a szárnyon. Egy Nieuportnalc velem egy ideiben landolnia kellett. Bocimig tizedes tábori pilótát az ellenséges repülőtérnél temették el. a sírt kereszttel és felirattal láttáik el. Az utolsó mondatban foglaltakat az ellenséges parancsnok és a Nieuportot repülő tiszt kijelentése alapján jelentem. Én magam mindezt nem láittam. mivel én még eszméletlen állapotban voltam. ”7 Bevetésüket a 68.48-as sorozatszámú Hansa-Brandenburg C.I felderítő géppel repülték, a pilótának, Wilhelm Bocimig tizedesnek - aki Bécsből származott és a civil életben mint hivatalnok dolgozott - pedig ez volt a 29. ellenség feletti bevetése. Legyőzőjük Kiszilevics hadnagy, az orosz 8. vadász- repiilőszázadban szolgált. Az osztrák-magyar legénység számára a repülőcsapatok parancsnoksága légi győzelemként igazolta a jelentésben szereplő, kényszerleszállást végzett Nieuportot, Albrecht így két igazolt légi győzelemmel zárta a világháborút.8 A hadifogságból 1918. május 13-án szökött meg és tért haza orosz földről. (A fenti beszámolót május 26-án már Sopronban írta.) Mindezen tetteiért megkapta másodízben a III. osztályú Vaskorona Rend kitüntetését, amelyet a háború során mindössze 12 alkalommal adományoztak tiszteknek az ellenség előtt tanúsított bátorságért és eredményes harctevékenységért.9 A világháború befejeztével Albrechtét a Magyar Népköztársaság hadseregében a 18. soproni gyalogezred állományába osztották be, ahol 1918. november 1. és 1919. január 10. között szolgált, majd átvezényelték a repülőcsapatokhoz, ezzel pedig hamarosan kezdetét vette pályafutásának szombathelyi fejezete. Szombathelyen 1915 májusától folyt katonai pilóták képzése, és a kiképző alakulat a világháború befejezését követően is több-kevésbé működőképes maradt. 1918. november és 1919. január között a szombathelyi különítmény repülőgépeit és egyéb anyagait a fővárosba, illetve Székesfehérvárra szállították a repülőcsapatok vezetésének parancsa nyomán. Január 18-án indult az utolsó szállítmány Szombathelyről, ekkor a hivatalos iratok szerint mindössze egyetlen repülőgép maradt a repülőtéren egy-egy pilótával és megfigyelővel.10 Arról, hogy Albrecht Alfréd pontosan mikor vette át a szombathelyi egység vezetését, nincs információ. Az első fennmaradt hivatalos feljegyzés, amelyet parancsnoki minőségében tett, 1919. március 2-ai keltezésű.11 így az 1919. március 21-ei politikai fordulatot követően a Vörös Légjáró Csapatok szervezetrendszerének kialakítása kapcsán történő március 24-ei kinevezése a szombathelyi 4. repülőkülönítmény élére már egy meglévő állapotot tükrözött. ia A repülőalakulatok feltöltésére hamarosan újra bevezették a toborzás intézményét, a helyi toborzó bizottság elnökének április 8-án Albrechtét jelölték ki.13 A toborzó hirdetmény szerint személyesen nála kellett jelentkezni a Kovács szálló 91. szobájában mindazoknak, „akik a fegyverszünet megkötése óta leszereltek, de a volt közös hadseregben, a repülőcsapatoknál hosszú időn át akár mint pilóták, megfigyelők stb. a forradalom kitöréséig szolgálatot teljesítettek, ezt igazolni vagy tanúkkal bizonyítani tudják”.14 Bár áprilisra már nem maradt használható repülőgépe a különítménynek, májustól megkezdődött az alakulat feltöltése. Az immár kiképző századként funkcionáló egység feladata a gyakorlatlan pilóták és megfigyelők kiképzése 76
