Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Liptay Éva: A „szombathelyi múmia” – új vizsgálati eredmények
váth József helytörténész kutatásaira hivatkozva megkérdőjelezte, sőt meg is cáfolta az Almásy-sztori hitelességét. Az előkerült levéltári dokumentumok alapján egészen pontosan rekonstruálhatóvá vált a múmia és a koporsó legújabbkori történetének utolsó 115 éve.* A következőkben az új, Horváth József által publikált levéltári dokumentumok és az eddigi múmiakutatási eredmények tanulságait foglalom össze, az egyiptológus nézőpontjából. A MÚMIA A múmia5 maga - a bandázsolás technikáját tekintve - különleges, hiszen a megszokott, vékony vászonpólyákkal több rétegben betekert test helyett ebben az esetben lényegében egy vászonruhába „felöltöztetett” testről van szó. Ez az jelenti, hogy az általános szokással ellentétben a végtagok nincsenek a testtel szorosan egybecsavarva, hanem külön-külön kaptak vászonborítást. A módszer ugyan nem túl gyakori az ókori Egyiptomban, ám nem példa nélküli. A Kr. e. 3. évezredből származó óbirodalmi múmiák esetében például a végtagokat hasonló módon, a testtől külön csavarták gyantával átitatott vásznakba, a fejet borító vászonra pedig arcot festettek.0 A cél ebben az esetben nyilvánvalóan az volt, hogy a mumifikált halott a valaha élt ember képmásává váljon (nem feltétlenül azért, hogy hasonlítson rá, hanem inkább hogy ugyanolyan élőnek tűnjön), és a túlvilági életben használhassa a halál után újjászületett testét és az életfunkcióit. Több mint 2000 évvel később, a Nagy Sándor hódítása (Kr. e. 332) utáni időkben a jelek szerint Egyiptomban újra felfedezték - vagy felelevenítették? - ezt a különleges eljárást, ebből az időszakból ugyanis ismerünk hasonlóan „felöltöztetett” múmiákat. Ezeknek egy speciális csoportján, amelybe összesen nyolc múmia sorolható a világ különböző múzeumainak egyiptomi gyűjteményeiben/ a vászonöltözetet általában vászoncsíkokra festett vagy rátett díszítőmotívumok ékesítik, az arcot borító vászonra pedig általában felfestették az arcvonásokat. Ezt a múmiacsoportot a legutóbbi időkig a Kr. u. 3. századra datálták, ugyanis a múmiavásznakat díszítő motívumok emlékeztetnek az ebből a korból származó deir el-bahari (Dél-Egyiptom, Tliéba) múmiamaszkok dekorációjára.8 Újabban azonban a csoport British Museumban található tagját több mint 500 évvel korábbra, a Kr. e. 305 utáni időkre keltezik.9 A „szombathelyi” múmia sok hasonlóságot mutat ezzel a csoporttal, azonban néhány dologban különbözik tőlük: (1) nincsenek rajta festett vagy rátett díszítőmotívumok (bár a karokon a vékony vászoncsíkok mintázatát talán díszítőmotívumnak szánták), és (2) a karokat nem a test mellett kinyújtva, hanem a mellkason egymáson keresztbe fektetve helyezték el.10 (Az arcot takaró vászonborítást az archív dokumentumok tanúsága szerint már a múmia Szombathelyre érkezésekor eltávolították, az azonban nem derül ki a korabeli leírásból," hogy az festett volt-e.) További különbség, hogy az említett múmiacsoport tagjai szemmel láthatólag ugyanabban az időpontban, a 19. század első felében kerültek a különböző európai gyűjtőkhöz, könnyen meglehet tehát, hogy egy abban az időszakban felfedezett temetkezésből vagy lelőhelyen 53
