Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Liptay Éva: A „szombathelyi múmia” – új vizsgálati eredmények
kerültek elő.12 Az általunk vizsgált múmia ezzel szemben csak jóval később, a 19. század végén került Magyarországra. A „szombathelyi” múmiából vett csontmintán 2011 tavaszán végzett radiokarbonos kormeghatározás meglepően korai eredményt, hozott, amelynek alapján a halál - és egyben a mumifikálás megkezdésének - időpontja a Kr. e. 320 és 200 közötti évekre esik.13 Ez az időpont távol esik a szóban forgó múmiacsoportnak a korábbi szakirodalomban bevett datálásától (tudniillik a Kr. u. 3. évszázadtól), azonban figyelemreméltó egyezést mutat a csoport British Museum-beli múmiájának új datálásával (Kr. e. 305 után). A KOPORSÓ14 Sokkal könnyebb a dolgunk a múmiával együtt érkezett, kartonázsból készült koporsó esetében. Ez ugyanis egy nagyon jól meghatározható típusba sorolható, amelyet a közép-egyiptomi Ahmim városában gyártottak a görög-római korban. ,fí múmiát aranyozott és temperafestéssel ékített életnagyságú arckép borította”15 - tudjuk meg a korabeli levél leírásából. Az aranyozott arcon a szemek és a szemöldök vonalát feketével húzták ki. A homlokot ureuszkígyókból (ágaskodó kobrákból) álló diadém, a fejtetőt pedig egy másik, rozettás fejpánt díszíti. A jobb kar a test mellett kinyújtva, a bal pedig könyökben behajlítva helyezkedik el. A felirat nélküli koporsón megjelenő férfialak hosszú, fehér, redőzött, köpenyszerű ruhát visel. A koporsó több helyen kiegészített, Amszterdamban és Kairóban azonban található néhány ugyanilyen típusú és ikonográfiájú férfi koporsó,16 amelyek alapján a budapesti darab eredeti ikonográfiája könnyen rekonstruálható. Ezek azért különlegesek, mert élőként ábrázolják a halottat, nem múmiaként, olyan öltözékben - fehér tunikában és köpenyben, a lábukon a hozzá illő, nyitott orrú, fűzős lábbelivel -, amelyet életükben is viselhettek.17 Aranyozott arcuk és a homlokon viselt aranyozott ureuszkígyós diadém viszont már nem az élő emberre, hanem a koporsóban fekvő halott halál utáni, megistenült állapotára utal. Manapság ezt a koporsótípust a néhányukon olvasható rövid, nevüket és családi viszonyaikat feltáró démotikus felirat epigráfiai elemzése alapján a Kr. e. 1. század közepétől a Kr. u. 1. század korai szakaszáig terjedő időszakra keltezik.18 A típus darabjainak némelyike nílusi iszap és törek keverékéből készült, amelyet megformáztak és megszárítottak. Más, valószínűleg értékesebbnek számító darabokat kartonázsból - gipsszel bevont papirusz- vagy vászonrétegekből - készítettek. A megformált és formára szilárdult, festett és helyenként aranyozott fedelet mintegy külső héjként borították rá a múmiára. A koporsó eredetileg két részből állt: egy ember alakban megformázott fedélből és egy vékony aljból, amelyen a múmia feküdt. A múzeumok sok esetben - így a Szombathelyről származó koporsó esetében is - csak a fedelet őrzik,19 a feltehetőleg kevésbé impozánsnak vagy értékesnek tartott koporsó alj a legtöbb esetben valószínűleg Egyiptomban, a lelőhelyen maradt.20 54
