Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Liptay Éva: A „szombathelyi múmia” – új vizsgálati eredmények
MPTAT ÉVA A „SZOMBATHELYI MÚMIA”- ÚJ VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK A 2010 végén létrehozott Budapest Múmia Projekt elnevezésű kutatási program azzal a céllal jött létre, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében őrzött négy egyiptomi múmián természettudományos és orvosdiagnosztikai módszerek segítségével komplex vizsgálatsorozatot végezzen, és róluk ezek segítségével minél többet megtudjon. A kutatási program első eredményeit a ’Múmiák testközelben’ című kiállításon mutatja be a Szépművészeti Múzeum az érdeklődőknek. A négy múmia közül a két vásznakba csavart női testhez egy-egy festett, fából készült, múmia alakú koporsó is tartozik. A koporsók típusának meghatározása és a rajtuk lévő dekoráció tanulmányozása, illetve a hieroglif feliratok elolvasása nagyban megkönnyíti az egyiptológusok számára a mtimiák korának meghatározását és még életkörülményeik, társadalmi státuszuk rekonstruálásához is adhat hasznos támpontokat. A két férfi múmiájáról - egyikük a „szombathelyi múmia” - azonban eddig jóval kevesebbet tudtunk, hiszen semmilyen bizonyítékunk nem volt arra, hogy valaha koporsó vagy más sírmelléklet kíséretében érkeztek volna a Szépművészeti Múzeumba. A „szombathelyi múmia” Múzeumba kerülésének körülményeiről egyetlen feljegyzést találtunk a múzeumi irattárban.1 Az irat szerint az 51.637 leltári számú múmia (a „szombathelyi”) és az 51.638 leltári számú, kartonázsból készült, aranyozott arcú koporsó együtt érkezett 1951-ben a szombathelyi Savaria Múzeum közvetítésével az akkori Nagy Lajos (volt premontrei) Gimnáziumból a Szépművészetibe. Az irat a „múmiát koporsójával”a kifejezést használja, ami utalhat arra, (1) hogy a múmia a gimnáziumban a koporsóban volt elhelyezve, mert mindig is összetartozónak gondolták őket, de arra is, (2) hogy a múmia valóban a szóban forgó koporsóban érkezett Egyiptomból. Ez a kifejezés mindenesetre még nem tűnt elegendő bizonyítéknak arra, hogy a múmiát és a koporsót eredetileg is összetartozó régészeti leletnek tekintsük. A feljegyzés másik számunkra fontos állítása az volt, miszerint „a múmia az Almásy-gyüjteményből került valamilyen úton-módon a gimnáziumba”.3 Kutatásaink kezdetén zz volt az egyetlen, legalább valamennyire biztos támpont és egyben kiindulópont - és természetesen Almásy László személye már önmagában is izgalmas és regényes kutatómunkát ígért a muzeológusnak. Ezért is volt olyan nagy a megdöbbenésünk, amikor 2011 tavaszán levelet kaptunk a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárból, Pál Ferenctől, aki Ilor52
