Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Sélley Gábor–Tangl Balázs: A szombathelyi Ferenc József lovassági laktanya építésének története, 1879–1889
Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a tárgyalások a szükséges tőke beszerzéséről is. A költségeket ekkor 1.400.000 forintra kalkulálták, amelyet csak kölcsönből tudtak fedezni. Ajánlattevésre összesen hét pénzintézetet kértek fel, de csak a Széli Kálmán igazgatta Magyar Jelzálog Hitelbanktól érkezett ajánlat. Meg is kezdődtek a tárgyalások egy 50 éves lejáratú kölcsönről, 3,5% kamatteherrel. Természetesen az összeférhetetlenség miatt le kellett mondania laktanyaválasztmányi tagságáról Széli Kálmánnak és öccsének, Széli Ignác alispánnak. Az elnöki tisztséget Ambrózy Lajos báró vette át.21 Az építkezés azonban a nagy várakozások ellenére nem kezdődhetett meg, ugyanis a részletes költségvetés elkészítésekor kiderült, hogy a laktanya a vártnál jóval többe kerül. AVasmegyei Lapok már márciusban egy 1.780.000- es összeget lebegtetett meg,22 míg a laktanyaválasztmány albizottsága által a törvényhatóságnak készített jelentése is 1.582.295 forintban jelölte meg (gyakorlótérrel és építési telekkel együtt). Az ennek fedezésére felvett kölcsön évi törlesztése 96.000 forint lett volna, amelyből mindössze 67.178 forintot tudtak kifizetni a kincstártól várható térítésből, így ezt az összeget még ki kellett egészíteni 40.000 forint pótadóval. A többlet biztosítékként szolgált az előre nem látható problémákra, illetve a későbbi állagmegóvásra.23 Bár ez még mindig jelentős tehercsökkenést jelentett a vármegye lakossága számára - a pótadó eddig körülbelül 55.000 forintot tett ki24 -, de a számok sokakat elriasztottak, így megkezdődött a tervek hosszadalmas átdolgozása. Ezt a munkát azonban már nem Hauszmann Alajos végezte, hanem Johann Wendler drezdai építész, aki a soproni laktanyát is tervezte.25 Az ügy elhúzódásához hozzájárultak más, főleg politikai okok is. 1883- ban új alispánja lett a vármegyének, a belügyminiszteri osztálytanácsossá kinevezett Széli Ignácot Reiszig Ede váltotta - így a laktanyaválasztmány elnöke ismét a törvény által előírt alispán lett -, valamint az év végén vármegyei tisztújításra is sor került. A lejárt mandátumú laktanyaválasztmányt újra kellett választani, akárcsak a pénztőke beszerzésével megbízott küldöttséget. Ez utóbbira csak 1884 májusában került sor.26 Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kissé későn eszmélő Kőszeg is bejelentkezett laktanyaépítésre. A gőzmalomkaszárnya tulajdonosainak ajánlatát Fügh Károly kőszegi polgármester, laktanyaválasztmányi tag tolmácsolta a törvényhatóság előtt, miszerint hajlandóak lettek volna három század elhelyezésére alkalmas fióklaktanyává átalakítani az épületet, és eladni a vármegyének mindössze 300.000 forintért, amelynek köszönhetően Szombathelyen csupán egy fél ezrednek kellene laktanyát építeni, így spórolva megjelentős összegeket.27 Egy vegyesbizottság 1882 júliusában már megvizsgálta az épületet, s bizonyos átalakítások mellett alkalmasnak találta fióklaktanyának.28 Megjegyzendő, hogy Kőszeg meglehetősen késve ismerte fel a tényt, hogy rövid időn belül katonaság nélkül maradhat.29 Ez nemcsak azért volt különösen fájó a városnak, mert általában kitűnő kapcsolatot ápolt a lovassággal és a tisztikarral, hanem azért is, mivel jelentős forgalomtól és presztízstől eshetett el. Éppen ezért meglehetősen érzékenyen reagált arra, hogy „Szombathely szép szemeiért ”30 el akarják 35
