Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892

kizárólagossága volt. „Szükséges továbbá, hogy az a polgármester ne egyes klikkek intenciója szerint cselekedjék: ne ezektől váljon teendőire, hivatalos működésére, terveire és ujjitásaira irányítást, - írták még lemondásakor is - hanem merítse cselekvéscinci: irányát a polgárság összeségének gondolkodásából és intenciójából. ”IiK Hogy kik is voltak, ezek a városi klikkek, érdek- csoportok, arról az írott médiumok természetesen mindig hallgattak.

A több mint kormányváltás - a Tisza-rezsim bukása, 18901',!’ - ellenére, viszonylagos békés, nyugodt politikai korszakban alkothatott. Mind népességében, mind területében egy folyton bővülő, dinamikusan növekvő várost hagyott maga mögött.

A vármegyei vezetéssel kitűnő kapcsolatokat ápolt, egy fittes fellépésük számtalan sikert eredményezett. A vármegyeszékhely sem maradt háládatlan irántuk 1887 decemberében Radó Kálmán főispán és Reiszig Ede alispán a város díszpolgárai lettek. Az idetelepített hivatalok - bár az ítélőtábla kudarcot vallott -, és ezek intelligenciája, piaci fogyasztó hatása nélkül nem működött. volna Éhen Gyula modern város víziója. Egy-két a korszakában megindított beruházás, döntés csak a következő időszakban fordult „termőre”, (Premontrei gimnázium, a zsidó iskola, a vasfűi igazgatóság). A babér nem az ő fejére került. 1891 nyaráig a helyi közvélemény és a kormánypárt, de még az ellenzék is egyértelműen támogatta, bár akadtak alkalmanként hangos bírálói (pl. Éhen Gyula).14*1

Akárcsak elődei Szabó Emő is nagy lendülettel látott a teendőknek, s kezdetben Varasdy hiátusainak kiküszöbölésére építette stratégiáját. Tervszerű és alaposabb volt, a jogi kodifikációs munkát bevégeztette, a hivatali apparátust meg rendszabályozta.

Az első hivatalban töltött teljes évéről 1889-ben azt mondta, hogy „Egy előkészítő oly átmeneti év volt, amelynek minden egyes napja, órája és perce folyton munkában tálcát bennünket."'*' Utólag úgy tűnik, mind a félévtizedes polgármestersége ebben a szellemben telt el. Az állandó fejlesztés víziójában és a növekedés keltette problémáit kezelésében, úgy látszott, ez képtelen nyugvópontra jutni. Hallatlan érdeme Szabónak, hogy látta a városfejlesztés irányait, de érezte a fizetőképes kereslet korlátáit, s ez megfontolásra, töprengésre késztette, nem akart egy látványos modernizációs program bukásához asszisztálni. A városi közvízhálózatról így nyilatkozott, miután látta egy bécsi cég ajánlatát: „Félek azonban, hogy szép mű anyagi gyengeségünk folytán kivihető nem /esz.”142

Két markáns dologban különbözött Éhen Gyulától, az egyik, hogy a város- képet alapjaiban korszerűsítő lépéseket - a járdák, utcák burkolását, valamint a vízellátás és a csatornázás megteremtését - nem merte felvállalni, másrészt a PR tevékenysége szerényebbnek, tévesnek tűnt. Bár ügyvédként a „szócséplés mestere” lehetett, de nem dolgozott újságíróként, nem szerkesztett lapokat és így ki volt szolgáltatva a helyi médiumok politikai „szeszélyének”. Ez a drámai pillanatban, 1891 őszén és 1892 tavaszán az ellehetetlenüléséhez vezetett.

49