Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892
A Vasmegyei Lapok bírálta a hivatali rendszer működését is: „Dolgoztak ott kora reggeltől késő estig, s mikor a munkán végigtekintettek, azt látták, hogy - semmit sem ér.”1B9 Ez nem volt más, mint kákán a csomó keresése. Mindkét érv, hivatkozási rendszer olyannak tűnik, amit a korszakban bármikor minden városvezetővel szemben elmondható, aki tesz településéért. Inkább ürügynek tűnik, mint valós érvnek. Ha tényleg ez lehetett a gond, akkor a kiadási oldalt illett volna kihangsúlyozni: az értelmetlen, nagyvonalú pazarlást a köz pénzéből, de erről nem írtak. A lemondásához közvetlenül hozzájáruló, vitákkal tarkított, botrányos 1892. március 31-ei közgyűlésen a polgármester és a tanács egy új adóemelési tervezettel állt elő - kövezetvám, házbérfillér, pótadómentesség megszorítása, stb. -, amit a közgyűlés leszavazott.1'*0 Mire nemcsak a polgármester mondott le, hanem az egész városi tanács is. trA lemondással azonban egy helybeli újság azt hozta kapcsolatba, hogy az úgynevezett 'turbulens elemek' nem a tett javaslatok miatt, hanem személyes gyülöltségből szavazták le. ”1S1 - írta az egyik képviselő a Vasmegyei Lapokban. A helyzet világos lett a képviselőtestület tagjai - talán anyagi érintettség okán is, ma még nem tudni - politikailag kihátráltak a polgármester mögül, hogy konkrétan kik is lehettek ezek a körök, klikkek, arról mélyen hallgatott a korabeli sajtó, s a politikai norma is tiltotta, hogy írásos személyes feljegyzések maradjanak fenn. A kialakult válsághelyzet megoldására hivatott 1892. április 27-ei rendkívüli közgyűlésen Kőfalvi Vidor méltatta a polgármester munkáját, majd azt az ellenindítványt tette, hogy Szabó Ernő lemondását ne fogadják el, hanem addig, míg egészsége helyre nem áll, adjanak neki szabadságot. Éhen Gyula azonban nem értett egyet ezzel, s figyelmeztette a közgyűlést, hogy ezt nem is lehet tárgyalni, hiszen nem szerepelt a tárgyak közt. Bár többen is Kőfalvy indítványa mellé álltak, de a közgyűlést nemsokára feloszlatta az elnök.188 Szabó Ernő azonban levélben értesítette a közgyűlést, hogy „semmi szin alatt sem vállalja el a polgármesteri állást újra. ”l:*:* Levelét a május 2-án összeült városi parlamenten olvasták fel,1'*4 elfogadván a testület a lemondását indítványozták, hogy köszönetét szavazzanak neki, mint „... polgármester mindenkor a legjobb akarattal, lelkiismeretesen és pontosan teljesítette a kötelességét”.1''* Díszpolgári cím megadásáról, mint Varasdy Károly esetében természetesen szó sem lehetett. Az ellenzéki lap még a városi vezető válság idején megjegyezte: „De mindez nem gátol abban, hogy el ne ismerjük, miként Szombathelynek alig volt még tevékenyebb polgármestere Szabó Ernőnél.”1"’ * * * Sajátosan alakult Szabó Ernő polgármesteri pályája, viszonylag fiatalon 39 évesen lett a város első embere. A megválasztásától polgármestersége végéig elvárás volt vele szemben, hogy ne fogadjon el közvetlen utasításokat, ne pártpolitikus legyen.1'*7 Kizárólagosan a várost, a közügyét szolgálja, de hogy ez adott pillanatban mit is jelentett, annak pontos értelmezése nem annyira az ő, hanem a nyilvánosságot uraló - korántsem érték semleges - médiumok 48
