Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892

egy darabot. A polgármester exkuzált a polgárokat terhelő költségek csökkentését jelölte meg a késedelem okaként, majd közölte, hogy az előmunkálatokkal végeztek, „így a folyó év [1891] feladata lesz annak alapján a várost jó és czélszerű járda-burkolattal ellátni. ”0H

1891 februárjában a Vasmegyei Lapok már azt írta, hogy „Nagy szükség volna már a járdakövezésre. [...] Kellene száz és ismét száz újítás, javítás, hídépítés s több efféle"1'1, de a város anyagi helyzete miatt a költségek fedezéséhez a pótadó emelés szükséges. A polgármester ugyan javasolta a vám behozatalát, de féltek, hogy ez drágítja a piacot.*’a Az 1891. évi augusztusi közgyűlésen elrendelték a pénzügyi palota felé vezető gyalogjárda aszfaltozását.*’'*

1892-ben már erőteljesebben mutatkoztak meg a vitás pontok. Bár a Vasmegyei Lapok elismerte, hogy „a város közegészségi és köztisztasági igényeinek emelésére kétségtelenül előnyösnek mutatkozik az utcaterek burkolása,"M de ez sem annyira jó, hiszen néhányan vámfizetésre vannak kötelezve. Valamint, ha bevezetnék a kövezetvámot, akkor a kereskedők nem Szombathelyre, hanem a környező, vasútállomással rendelkező településekre szállítanák a gabonát, s így drágább lesz a termény. Mind a kövezetvám, mind a vasúti illeték bevezetése kedvezőtlenül érintené a várost és lakosságát.<>s

A legvitatottabbnak a kövezetvám és az útadó behozatala tűnt. A polgár- mester már 1888 októberében javasolta a Varasdy Károly által indítványozott*’0 kövezetvám beszedését, amelyet a vasúti szállítási díjakkal együtt, gyűjtöttek volna össze. A befolyó összegből a szükséges költségek fedezésén túl közhasznú intézmények létrehozását tervezte. Szabó a kövezetvám eléréséért a kormányhoz fordult.*’7

Az 1890-es év értékelésében arról beszélt a polgármester, hogy a városra és a polgárokra is nagy terhet rótt a törvényhatósági útadó (1890. évi 1. te.). Az 1891. és 1892. esztendőben 8%-ban határozta meg ezt a városnak, és az adóköteles polgároknak, ezenkívül az állami és törvényhatósági utak fenntartásához is hozzá kellett járulnia, erre 5000 forintot különítettek el az 1891. évi költségvetésből.'*8 A kövezetvám bevezetését azonban végül is nem sikerült elérnie a polgármesternek.

A járdák burkolóanyagának kérdése is problematikusnak bizonvidt. 1890- ben a júniusi közgyűlésen még a gránitos megoldás mellett voksoltak,*’*' de decemberben már az aszfalt technikát részesítették előnyben,70 a végső döntés csak az 1891. március 10-ei közgyűlésen született meg.71 Szeptemberben a Vasmegyei Lapok arról írt, hogy aszfalttal fogják burkolni nemcsak a városközpontban levő járdákat, hanem „a félreeső, városvégi utcákban is."7~ A járda és utcaburkolás azonban csak a századforduló környékén vett rohamos ütemet.7'*

A KÖZÖS SIKEREK - APRÓ KUDARCCAL

Szombathely rendezett tanácsú város fejlődését a dualista korszakban a vármegye vezetése teljes mellszélességgel támogatta. A törvényhatóságot irányító tandem, Radó Kálmán főispán (1882-1895) és Reiszig Alajos alispán (1888-1891) nemcsak stabil politikai hátteret, kapcsolati tőkét biztosított, hanem a szárma