Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892
vul kapcsolatosan a Vasmegyei Lapok pedig úgy fogalmazott, hogy ez a ten7 nagy lendületet ad a változásoknak.47 Az óperinti részre ekkor teijesztették ki a közterületi légszeszvilágítást. Az új utcák szabályozását a közgyűlés a szépítőbizottságia bízta.4” A város rossz anyagi helyzete miatt azonban 1890 decemberében csak öt utca helyreállítását végezték el.40 Szabó Emő is a település csinosításában (zöldterület növelése, parkosítás) kulcsszerepet adott a - fővárosi mintára 1885-ben Varasdy Károly által szeivezett — Szépítőegyesületnek, amelynek elnöki tisztjére 1889. március 17-én egyhangú közfelkiáltással választották meg, de Szabó 10 hónapos regnálás után elfogultságra hivatkozva lemondott e pozíciójáról. S ettől kezdve megszűnt az a gyakorlat, hogy a mindenkori polgármester tölti be a városszépítő egyesület elnöki tisztét, ami kétségtelenül előnnyel és hátránnyal is járt.50 Az elemi oktatás terén eddig csak kevés, inkább tüneti kezelés zajlott.51 1888-től szerény előbbre lépések történtek, főleg az iskolai fegyelem, valamint a tanulói csoportok bontása, valamint a község által finanszírozott hitoktatás terén, de így is a legnagyobb létszámú elemi iskola kétséges hírnevével „dicsekedhetett” a város.52 Hosszú évek bizonytalansága után végül a zsidó hitközség úgy döntött 1891-ben, hogy megtartja különálló iskoláját, aminek új épületet is emelt 1894-ben.5'1 A NAGY DILEMMA - HOSSZÚ HEZITÁLÁS A korabeli városiasodási folyamat egyik legszembeötlőbb jele a járdák és az utcák szilárd burkolattal történő ellátása volt. A 19. század utolsó harmadában nagy változásokon ment át ez a projekt, egyrészt a technológiák folyamatosan tökéletesedtek, másrészt a fajlagos költségek jelentősen csökkentek, de ennek ellenére is óriási összeget igényelt a járófelületek korszerűsítése. A várható kiadások nagysága mindig azokat a csoportokat, személyeket hozta előnyösebb helyzetbe, akik a pillanatnyi takarékosság és a korlátozott teherviselés elvét képviselték. A program sok új, még ismeretlen elemet tartalmazott, az utak megépítésén túl, újabb útkaparók alkalmazását, a karbantartás folyamatosságának technikai biztosítását, stb. Ez az ügy a vidéki városokban a tradicionalizmus igazi Rubikonjának számított.54 Az 1880-as években Szombathelyen az utcákat kaviccsal burkolták, a járdákat pedig vagy cerithium-mészkőkockákkal, vagy gránitkockákkal.55 A jár- dák-utak kövezésének kérdése Szabó Ernő egész polgármesterségét végigkísérte, tudta, ha megoldódik, akkor a város „falusias jellege, a jövőben polgá- riasultabb színezetet fog nyerni. ”5<> Az 1888. évi áprilisi közgyűlés az úttestek építéséhez szükséges úthenger, az öntözéshez használható szivattyú beszerzéséről, melyek megszerzését a tanácsra bízták és 6 új útkaparó állásról döntöttek, akiket a polgármesternek kellett felfogadnia.57 A Dunántúl e törekvéssel, vállalkozással szemben az ellenzéki politikusok - dr. Stirling József és dr. Markovits Gyula - kétségeit közölte.'"’8 Bár 1890 márciusában a Vasmegyei Lapok arról írt, hogy „a járdakövezés a tavasz beálltával ismét folytattatni fog, ”50 de csak decemberben aszfaltoztak le 42
