Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kereszturiné Pintér Mária. Táplánszentkereszt a XIII. századtól napjainkig
menyeket ért volna el, valamint így tarthatóvá válna egy lineáris kronológiai rend, és egy összetettebb, több oldalról körüljárt őstörténetet kapna az olvasó. Azoknak a településeknek feldolgozásához, amelyek később Táplánszent- keresztet alkották, a szerző elsősorban a Vas Megyei Levéltárban őrzött hely- történeti lexikon cédnlaanyagát használta. Ezt itt, Vas megyében minden helytörténeti kutatónak ismernie kell, ehhez kell először nyúlnia, ha települését kutatja. De ennek ismerte nem váltja ki a megfelelő levéltári kutatást! Talán nem túlzás azt állítani, hogy az átlagos olvasó leginkább településének középkori történetére kíváncsi. Érthető ez, hisz mindenkit büszkeséggel tölt el, ha kiderül, hogy az a falu ahol él jelentős középkori forrásokkal rendelkezik. A fejezetben olvashatjuk, hogy Táplánszentkereszt egyes részeiről több középkori fonás is rendelkezésre áll. Ezek elemzését a szerző elmulasztotta megtenni.4 Megjegyzendő, hogy a Vas megyében található falvak középkori történetének kutatását jelentősen megkönnyíti Kóta Péter könyve.5 Hasznos és fontos, hogy a földrajzi nevek etimológiáját feltáljuk, és ismertessük, de ennek külön fejezett áldozni úgy gondolom nem szükséges, hisz ez könnyedén beilleszthető a földrajzi bevezetőhöz. A helynevek etimológiájának vizsgálatához alapvető a Balogh Lajos és Végh József szerkesztette Vas megye földrajzi nevei című mű, de kár volt belőle abban a szerkezetben és formában idézni, ahogy ott található. Ebbe ugyanis egy laikus olvasó minden bizonnyal csak belenéz, de semmi esetre sem tanulmányozza alaposan át. Nagy haszonnal járna, ha ezen földrajzi nevek elemzése, annak okai alaposabban fel lennének tárva, ugyanis jobban sajátjának érezheti az olvasó a környéken használt elnevezéseket, ha megtudja azok eredetét. A falu dualizmuskori története csak töredékesen lett tárgyalva. Pedig ehhez elég átnézni a Vas Megyei Levéltárban az adott szolgabírói járás iratait. Ez láthatóan elmaradt. És elmaradt a falu két világháború közti történetének feltárása is. A világháború hősi halottjaira vonatkozóan, úgy vélem kikerülhetetlen, hogy a Hadtörténeti Levéltárban a táplánszentkereszti iratoknak az ember utánanézzen. Az ott esetlegesen fellelhető adatok birtokában minden bizonnyal magasztosabban lehet megemlékezni a hősökről, mint pusztán a nevek felsorolásával. A község 1945 utáni története is felsorolásszerűen sikerült, a szerző kutatásait mintegy ömlesztve tálja az olvasó elé. Ezen adatait - legalábbis 1968-ig - láthatóan a táplánszentkereszti plébánia história donmsából vette, ami egyháztörténeti kutatáshoz tökéletes, de a falutörténet közigazgatástörténeti részének feldolgozásához pusztán ezt alkalmazni nem elegendő. Hol vannak a végrehajtó bizottsági és a tanácsiilési jegyzőkönyvek? Ezek általános, mindenki által kutatható fonások, ha valami miatt e község esetében hiányoznak, arra utalni kell. Ami számomra csalódást okozott, az a mű egyháztörténeti része. Egyfelől nem értem, hogyha a régészeti leletek a falu határában (1 oldal) és a címerek, pecsétek, lobogó (szintén 1 oldal) megérdemel egy fejezet részt, akkor a plébánia és templomtörténet miért nem? A szerző egybevette a templomtör87
