Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kereszturiné Pintér Mária. Táplánszentkereszt a XIII. századtól napjainkig
ténetet a falu többi műemlék épületének történetével, valamint a református egyházkerület zsinatának tárgyalásával. Véleményem szerint, a plébániatörténet a fent említett tárgyaktól merőben eltérő, sajátos eszmetörténeti és ideológiai tartalommal bír, így azt a már említett tárgyaktól elkülönítve, önálló egységként kellene tárgyalni, s vonatkozik ez a református egyházzal kapcsolatos eseményekre is. A másik komoly aggályom e fejezettel kapcsolatban az, hogy a szerző nem kutatta végig a Szombathelyi Püspöki Levéltár Acta cancellariae fonóját, pedig ebben 1872-től betűrendes mutató segíti a kutatók dolgát. E kutatás a falu egyháztörténetének taglalásakor - úgy vélem - megkerülhetetlen. A szakrális emlékek tárgyalására vonatkozóan is hasonlókat tudok elmondani. Ide is kiváló forrás a püspöki levéltár anyaga - mind az Acta Cancellariaeban, mind pedig az alapítványok iratai között található forrás -, e nélkül e rész pusztán felsorolás szintjén maradt. A műemlékek tárgyalásakor a szerző rendkívül bátor feladatra vállalkozott, amikor pusztán a szakirodalomra hivatkozva próbálta megírni azok történetét. Ráadásul két udvarházról csak említést tesz a 68. oldalon, így azokról, bár megtudjuk, hogy vannak, de a köztük és a falu közti kapcsolatra vonatkozóan nem sok információval lettünk gazdagabbak. Az az igazság, hogy ezek ismertetéséhez egy nagyon komoly családtörténeti kutatás is szükségesnek mutatkozik, ami láthatóan nem történt meg. A Mezőgazdaság című fejezet első részénél, ami A földművelés fejlődése címet viseli, csak a különböző évek gazdacímtárainak ismertetését láthatjuk, 1897 előtti konkrét adattal nem is találkozunk, pedig ez a megyei levéltár anyagából minden bizonnyal pótolható lett volna. így viszont csak a „csupasz” adatokat olvashatjuk, elmaradt azok összehasonlítása, elemzése. A falu életére minden bizonnyal komoly változást hozott a kollektivizálás, s az 1950-es évek begyűjtései. Nagyon valószínű, hogy maradandó emlékként maradt ez meg a táplánszentkeresztiek emlékezetében is. Ennek feltárására, a szerző által jól használt oral history megfelelő lenne, kiegészítve azt a sajtóban fellelhető forrásokkal. így a termelőszövetkezet ismertetése- bár számtalan adat felhasználásával történt, mégis egy kicsit a levegőben lóg. Nagyon hiányolom a malomra vonatkozó írott forrásokat. Ez már csak azért is fontos, mert egy malom a falu életében majdnem olyan közösségteremtő erő, mint az iskola, vagy a templom. Malom pedig volt Táplánszent- kereszten, hisz a szerző is közöl kettőről fotókat a 173. oldalon, illetve látható az akár a 1. katonai felmérés IV/9. térképén is. A könyv egyik legpozitívabban értékelhető része a Hogyan éltek elődeink című fejezet. Hátránya, hogy a szerző rendkívül egyoldalúan bánik a forrásokkal. Ennél a résznél csak a szóbeli adatközlők információira épít, de az ő közléseiket a szakirodalommal már nem vetette egybe. Ráadásul, bár adatközlői nevét a fejezet végén megadja, de nem tudjuk így sem meg, hogy melyik forrás kitől származik. 88
