Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kereszturiné Pintér Mária. Táplánszentkereszt a XIII. századtól napjainkig
Intézetének 100 évét, 2006-ban pedig Vasszécsény monográfiáját. S végül most Táplánszentkereszt történetével jelent meg a kedves olvasók előtt. A szerző jelen kötetének értékét eleve jelzi - ahogy azt Perl János polgármester köszöntőjében meg is jegyzi —, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága pályadíjban részesítette. A könyv megítélése, az elvégzett kutatói és értékelő teljesítmény minőségének megállapítása minden esetben természetszerűleg szubjektív. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ezt a szubjektivitást csökkentsem, egy már a meglévő szempontrendszer mentén elemzem a művet. Ehhez úgy vélem legmegfelelőbb, ha Lakos János Hogyan újam meg falum történetét? című munkáját veszem alapul.® Ez jóllehet még marxista felfogásban íródott, de az a kutatói és történeti módszertani útmutató, amit Lakos nyújt, úgy gondolom mind a mai napig érvényes. A Táplánszentkereszt kötet külsőre igényes kivitelű, puhafedeles kiadvány, címlapján a táplánszentkereszti templommal, hátoldalán a falu több jellegzetes műemlékével. Alapszíne szerint sötétkék, ami amellett, hogy komolyságot sugároz, egyből utal a falu Vas megyével való összetartozására is. Lakos János már említett dolgozatában a következőket írja: „Feltétlenül foglalkozzunk falunk földrajzi fekvésével, geológiai és talajviszonyaival, domborzati, vízrajzi és éghajlati adottságaival, növény- és állatföldrajzával. A helytörténeti folyamat színterét ismerjük így meg, amely nélkül bizonyos események, fejlődési vonalak nehezen lennének érthetőek. ”3 Nagyon örvendetes, hogy Kereszturiné Pintér Mária jelentős részt szánt könyvéből a földrajzi bevezetőnek. Meg kell jegyezni, hogy igencsak nehéz, a földrajztudomány szakirodaimában való jártasság nélkül pontosan írni egy falu környezeti adottságairól. Ebben ugyanis csak a legritkább esetben találkozhatunk az egyes települések leírásával, s emiatt könnyen abba a hibába eshetünk, hogy összevonjuk a szűkebb értelemben vett kistáj adottságait, a nagyobb tájegység földrajzi jellemzőivel, ami ahhoz vezethet, hogy egy elnagyolt, vázlatos képet kapunk, amelyből történeti következtetéseket levonni aligha lehet. Meg kell állapítanunk, itt is ez történt. A fejezet alapján a szűkebb értelemben vett Táplánszentkereszt faunájáról, flórájáról, földtörténetéről, a falu elhelyezkedéséből fakadó előnyökről rendkívül keveset tudunk meg. Hiányolhatjuk a történeti térképek bemutatását, s neves történeti statisztikusok műveinek a falura vonatkozó részeinek elemzését. A 2. fejezet bevezetője kapcsán, amely a Honfoglalás, letelepedés címet viseli, megjegyezhető, hogy nem szerencsés, ha a szerző olyan szakirodalmat használ, amelyet az úgynevezett akadémiai történeti felfogás nem tart magáénak. Herényi István publikációi sajátos történelemszemlélete miatt nem biztos, hogy alkalmasak arra, hogy azt egy ismeretterjesztő szándékkal (is) írt falumonográfiába beillesszük. Talán érdemesebb lett lenne egybe vetni Herényi István megállapításait a 3. fejezetben leírtakkal, amely a falu határában talált régészeti leletek leírásával foglalkozik. Ha pedig mindezeket kiegészítené a Savaria Múzeumban esetlegesen található régészeti anyaggal, jelentős ered86
