Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Guttmann Miklós: Csaba József (1903–1983) nyelvészeti munkásságáról
zsafenyüö névváltozatok szerepelnek. A horvát falvakban buör, borovo, borovi, a szlovénekben bour, borove, a német falvakban a tannenpaum alak fordul elő. A lucfenyő előfordulása gyakori. A népnyelvi megnevezései: keresztes fenyüö, fürtös fenyő, karácsonyfa fenyüö, szurkos fenyüö, lucfenyüö. A horvát falvakban jelovó, a szlovén falvakban gyen ovi boiics, a németben kriszpaum névalak fordul elő. A vörösfenyőt a nyelvterület nagy részén rozmaringfenyüönek nevezték, mert levele hasonlított a rozmaringhoz, másutt a szentilonfa, szentilon- fenyüö, igazfenő fordul elő. A horvát falvakban lerpam szmiéják, a szlovénekben a Márine-bour, Margya-borics, Marjabor, Szakonyfaluban (szlovénül: Sa- kalovci) Blázseni devicini Márijni boi ics a neve, azaz Boldogságos Mária fenyő. Régen a búcsújárók útközben szedett vörösfenyő gallyakból font koszorút vittek Máriacellbe, ahonnan lehántolt vörösfenyővesszőt hoztak haza, amit ha férfi meghalt, betették annak koporsójába. A fentebb elmondottak hűen bizonyítják, hogy a fenyők megnevezése milyen változatos módon történt vidékünkön a magyar, a szlovén, a horvát anyanyelvű lakosság körében egyaránt. A népnyelv kimerítetlen gazdagsága, változatossága anyanyelvűnk örökbecsű kincse.* A húsvétot megelőző nagyböjti hetek elnevezései ma már ahg figyelhetők meg a beszélt nyelvben. Csaba József népnyelvi gyűjtésében a mai napig megőrződtek, s találóan, hitelesen nevezték meg az egyes napokat, heteket az alábbiak szerint: A nagyböjt első hetét csonkahét névvel illették, mert hamvazószerdával kezdődött a hét, tehát nem volt teljes. A hamvazószerdát megelőző napot, tehát a keddi napot nevezték húshagyókeddnek, míg hamvazószerdát követő napot torkos csütörtöknek, amikor még elfogyasztották a húsételeket, amelyek a korábbi napokról megmaradtak Csonkahét után következő nap volt a kántorhét. Egy évben több kántorhetet is tartottak az emberek. Az első a farsang utáni második hét volt. A második pünkösd utáni kedden következő hét, a harmadik szentmihály hete volt szeptember végén, míg a negyedik karácsony napja előtti hét. A kántorhetet a gazsuhét követte. A népi gondolkodás szerint azért, mert „Jézust gúzsba tették és úgy kinozták, ostorozták.” A gúzsba kötés vallási és világi emléke őrződik meg az elnevezésben. A gazsuhét után következett a sikethét. A néphit szerint „Jézust nagyon megkinozták, úgy, hogy meg is siketült”. A szánalom, a sajnálkozás érzése fejeződik ki az elnevezésben, hiszen a mélyen vallásos emberek átérzik a szenvedés minden formáját. A sikethetet váltotta a fekete hét. Az elnevezésben ismét nyomon követhetjük a népi gondolkozás és együttérzés megfogalmazását miszerint: „Jézus elbújt üldözői elől, ezért a templomban levő feszületeket ezen a héten bevonják fekete lepellel.” Az eddig emlegetett népi megnevezések a szomorúság kifejezői voltak. A fekete hét után következő böjti hét a virághét. „Amikor Krisztus urunk Jeruzsálembe szamárháton bevonult, nép pálmaágat szórt elébe.” Ez virágvasárnapján volt, az előtte levő hetet nevezték virághétnek - mondják az adatközlők Ez a hét az öröm kifejezése a népi gondolkozásban. 54
