Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Sági Ferenc: Változó, átalakuló szokások a Répce-vidéken és az Alpokalján

házak ablakaiban egyre több a fényfüzér. Egyes városokban több napos - hetes - adventi kirakodó vásárt tartanak. A főterekről nem hiányozhat a mindenki karácsonyfája. Szaporodnak az életnagyságú, szabadtéri betlehemek. Egyik-másik mellett pásztoijátékot adnak elő, felidézve az egykor házaló betlehemezőket.

Változtak a megmaradt vagy felelevenített farsangi szokások, és újak is megjelentek. A német és a horvát nyelvterületen korábban 3 napos volt a farsang vége, ma csak a Kőszeghez tartozó Kőszegfalván tartják meg így. Persze, településenként más-más szokásokat gyakoroltak, attól függően, hogy az anyaország melyik xészéből érkeztek elődeik Magyarországra. Mások a kőszegfalvi svábok, s mások a kőszegi, a kiszsidányi és az Ausztriához csatolt Répce melléki és alpokaljai német községek hagyományai.

Évtizedek óta Szombathelyen, s újabban a nyugat-magyarországi horvát falvak egyikében megtartják a népcsoport bálját a nagyböjtöt megelőző hetekben. A burgenlandi horvát falvakba is átjárnak ezekre a mulatságokra. Farsanghétfőn a legtöbb helyen már elmarad a korábbi közös mulatozás. Húshagyó keddről a farsang farkát megelőző szombatra hozták előre Horvát- zsidányban, Peresznyén és Undon az utóbbi évtizedekben megújított jelmezes felvonulásokat, illetve Ólmodon vasárnapra a „Dede - Babe”tavaszt váró, tojás- és fánkgyűjtő népszokást. Ez utóbbin korom helyett ma már rúzzsal kenik be az arcukat az alakoskodó férfiak, s vele a nőket. A csökkenő tyúktartás miatt, tojás helyett egyre több háznál italt tesznek a közös kosárba.8 Korábban húshagyó kedden tartották a rönk- vagy tuskóhxxzást Uxxdon és a magyarok által lakott Lukácsházán. Horvátzsidányban viszont teknőben húz- ták ilyenkor az álvőlegényt és álmenyasszoxxyt. Utánuk xxxent a „násznép” - sok „vőféllyel” és „koszorúslánnyal” -, a menet végéxx a cigányzenekar játszott. Peiesznyére viszont a közeli majorból jelmezes magyar legények jöttek be, s egy forgó kereket luxztak végig a falun. A keréken két összeölelkező bá- bú „táxxcolt”. Undi'a pünkösdhétfőn, litánia xxtán érkeztek a közeli majorból a béieslegények, s húzták végig a táncolópáros kereküket. E szokások több mint fél évszázada megszűntek, majd a cigányzenekaraik is.° Ma I lorvátzsi- dányban és Pexeszixyéxx a jelmezes felvonxxlás elején a „vőlegény és a menyasszony” halad. A „násznép” sokféle, nagyon ötletes maskarába bújik. A fiatalok mindkét településen a magúk, a házakból, vendéglőkből kimerészke- dők, valamint az arra haladó axxtósok örömére bolondozták végig a községet. A téltemetést - némileg átalakított tonnában - néhány évtizede Undon elevenítették fel. A fél falxx parádés jelmezekbe öltözik, a lakosság másik fele pedig örönxmel nézi őket, sőt a környékről is egyre többen eljönnek. A telet jelképező férfi és női bábxx egy kistraktor által húzott keréken „táncol” a menet élén a felvonulás alatt. A térre visszaérve pedig máglyán elégetik őket. Közben szól a jelmezbe öltözött tamburazenekar, s fiatalabb, idősebb jókedvűen jáxja a kólót és más táncokat. A hűvös időben a ixézelődő tönxeg fonalt box- ral, teával melegítve magát ki tail az egyxe ixxkább fesztivállá alakuló rendezvényen.11 Az eímagyarosodott, de egykor szintén horvát lakosxí Tömördön húshagyókedd délelőttjéxx - legények helyett és zenészek nélkül - a gyerekek

47