Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Sági Ferenc: Változó, átalakuló szokások a Répce-vidéken és az Alpokalján

„csicsókázzák” végig a falut, a házak udvarain énekelve, főzőkanalat lopva és tojást gyűjtve, amíg még az iskolából elengedik őket. Néhány éve az egykori Német-, ma Kiszsidányban a beborotválás szoká­sát elevenítették fel. Lényege: a két húshagyókedd között megházasodott fér­jet fogadja be e „szertartással” a férfiak közössége. Utána együtt táncol, mu­latozik a Ids falu apraja-nagyja, de zenész helyett már gépzenére.18 A másik német településen, Kőszegfalván viszont a legényavatás szertartását tartják a farsang végén, ha van felavatandó ifjú.13 Bükön a német nemzetiségű Tátról odakerült Kátai Ferencné művelődési központ-igazgató indította útjára 1994- ben a bátyus Asszonybált. Azóta is hatalmas sikere van. Az ezredfordulón - szintén német (osztrák) mintára - a határ menti Locsmándon (ma: Lutz- mannsburg, Ausztriában), illetve Kőszegen és Bükön a helyi német kisebb­ségi önkormányzat támogatásával - az idegenforgalomra is tekintettel - egyre látványosabb lett a farsang utolsó napja. Néhány éve a locsmándiak már nem szervezik meg a húshagyókeddi felvonulást. Sajnos, az ezredfordulót megelő­zően a hagyományos farsangi asszonybáljuk, fánksütésük és a férfiak húsha­gyókeddi összejövetele is abbamaradt.11 A másik két település lakói maguké­nak érzik a rendezvényt, s egyre többen öltöznek be ötletes jelmezekbe a munkahelyeken, boltokban, és vesznek részt a délutáni felvonuláson. A nyu­gat-dunántúli településeken még sütnek fánkot otthon az asszonyok a far­sang végén, de a közösségi rendezvényekre már nálunk is a sütödékből, ven­déglátóhelyekről vásárolják meg. Az 1950-es évekig a magyar nyelvterületen is 3 napos mulatozással telt a farsang farka. Majd pár évig még a farsangvasámapi álarcos mulatságokat rendezték meg. Szülőfalumban, Pósfán még az 1960-as években is a régi ha­gyományok alapján szervezték. A talpalávalót az egyik cigányzenekar húzta, akkor még kettő is volt a 400 lakosú kisközségben. A maskarások közt akadt medve, farkas, talán gólya is, s egy kétarcú alak rémlik még. Egyik férfi fából hímvesszőt faragott, s hirtelen előrántva „botránkoztatta”, nevettette a nő­ket. Jelmezét mindenki maga készítette. Ma már alig van álarcos bál, de az óvodák és az iskolák évente megtartják a jelmezes karneválokat. A kosztü­mök nagy részét, nemcsak a magyarok, de a horvátok is vásárolják, vagy köl­csönzik. A különböző egyesületek, szakmák és néhány település hagyomá­nyosan a farsang idején tartotta, és rendezi meg napjainkban is a vacsorával, műsorral és tombolával egybekötött bálját. A régi időkben a Húshagyó Keddet követő 40 napos böjt alatt még a má­sodik nap, Torkos Csütörtökön engedélyezve volt a hús fogyasztása. A csü­törtöki torkoskodás során fogyasztották el a farsangi maradékot. E hagyo­mányra alapozott 2006-ban a Magyar Turizmus Zrt., mikor olyan ötlettel áll­tak elő, hogy az akcióba bekapcsolódó vendéglátó egységekben e nap fél áron lehet fogyasztani a teljes kínálatból. A sikeres programot az óta minden év­ben megismétlik. Vidékünkről is egyre több vendéglő csatlakozik e gyorsan népszerűvé vált akcióba. Közönsége szempontjából a megyehatáron is átnyúló, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom