Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Sági Ferenc: Változó, átalakuló szokások a Répce-vidéken és az Alpokalján

bad idős elfoglaltságokat, majd az 1980-as évek végétől felerősödő és nyugat felé orientálódó turizmussal együtt új ablakot nyitott a világra. Egyre kevesebb népszokás maradt fenn a téli időszakban, pedig régen ez volt a „főszezon”. Egymást érték az ünnepek, s velük együtt a szokások. Mind kevesebb helyen kopogtatnak be a lakásokba a lucázó, betleheinező, pásztorozó, énekükkel karácsonyt és újévet köszöntő gyerekek. Csak néhány faluban hangzik fel a regösök éneke. Teljesen megszűnt a korbácsolás, a három királyozás, valamint a cigányzenekarok karácsonyt, Istvánt, Jánost és újévet köszöntő házalása, május 1-jén a tavaszhoz, nyáron, ősszel a búcsúkhoz kapcsolódó, falujárása. Cigányzenekar is alig van már a térségben. Csak néhány községben járnak már a lányok a pünkösdi királynéval, a fiúk a láncra vert, szalmával kitömött török basával.

A nyár nagy részét korábban a mezőgazdasági munkák töltötték ki falun. A gépesítéssel megszűnt a kézi aratás, s eltűnt a hozzá kapcsolódó néhány szokás is. Az állattartás visszaszorulásával megszűntek a tehén és disznócsordák, s nincsenek pásztorok sem, akik vitték egykor Szent Márton vesszejét. A gázos pörzsölőkkel és a szigorú EU-s előírásokkal megváltozott az egyre csökkenő számú disznóölések hangulata is.

Az 1970-es évek közepétől vidékünkön először a horvát községekben erősödött fel az igény a hagyományok ápolására. Az undiak jártak elől a jó példával, majd követték őket a horvátzsidányiak és a peresznyeiek. Fontos volt, hogy plébánosuk, Horváth Iván összegyűjtötte, majd az MTA Néprajzi Kutatócsoportja ki is adta a naptári ünnepekhez fűződő szokásaikat és hiedelmeiket/ Horváth Iván óriási munkát végzett az egyéb horvát tradíciók összegyűjtésében is. Jelentős a publikációi száma, a még nem közölt kéziratai pedig megtalálhatók néhány nagyobb közgyűjteményben.

A magyar nyelvterületen korábban is folyt már a hagyományok gyűjtése. Vidékünkön a hivatásos néprajzosok mellett Barsi Ernő, Domokos János, Énekes Kálmán, Gullner László, Lakner Győzőné, Pálffy József, Pomogyi József és Szabó József tevékenysége emelendő ki. Találhatók gyermekjátékok és szokások más szerzők által írt falumonográfiákban, krónikákban és néprajzi pályamunkákban is. Több óvónő, pedagógus, könyvtáros és népművelő fontosnak tartotta, s érzi ma is a hagyományok megőrzését. Óvodai, iskolai és művelődési otthoni műsorokban, művészeti csoportok tevékenységében ápolták és éltetik jelenleg is a tradíciókat. Az 1990-es évektől egyre több civil szervezet jött létre. Egy részük a hagyományok ápolásával is foglalkozik.

Az utóbbi évtizedekben, főleg a nyugati fogyasztói társadalom hatására új, külsőségekben látványos szokások terjedtek el nálunk is. Hetekkel az ünnepek előtt már xoskadoznak a boltok polcai csokoládé Mikulások és krampuszok, húsvéti nyulak, tojások, csibék, bárányok korábban nem látott tömegétől. A házfalakra egyre több felfelé mászó Mikulás-alak kerül. A májusfák egy részén is megjelentek a német területről származó bábuk. November végén a lakásokban, ajtókon, városok főterein, közintézményekben általánossá váltak az adventi köszönik. Az utcák, terek egy részén, kirakatokban és magán46