Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről
nulóimnak. Ök csillogó szemekkel hallgatták szavaimat, nekem meg a sikerélmény fokozta elbeszélő kedvemet. Jánosi Gyula áldott tanítóm is lelkes órákat tartott, hatására a kontyos törököket és a labancokat puszta kézzel is megkergettük volna. 2. Érdeklődési, kutatási kedve a honismereti, helytörténeti munka mely ágára összpontosult, miért azt választotta? Milyen eredményekről adhat számot önmagának és szűkebb-tágabb közösségének? Van-e olyan kuriózum, amely a kutatása nyomán vált ismertté? Á. L.: Eleinte falum, Rábagyarmat helytörténetével és néprajzával foglalkoztam. E közben bukkant elő Kocsis László költő neve, aki gyermekkorát e faluban töltötte, s aki a pécsi Dóm plébánosaként az 1920-1930-as években a Sík Sándor, Bessenyei Lajos, Mécs László által képviselt neves katolikus költői körhöz tartozott. Életrajzának, költői tevékenységének kutatása közben jutottam el a 20. század első felében fellépő költőkhöz, akik a modem vasi irodalmat megteremtették, mint Finta Sándor, Ősz Iván, Székely László és Kincs István. Az 1990-es években hosszabb, rövidebb tanulmányokban feldolgoztam életüket, költői pályájukat, társadalmi, irodalmi tevékenységüket. Ők 1948 után teljesen eltűntek az irodalomból vallásos világnézetük következményeként. B. J.: Szülőfalum szeretete gyermekkoromból ered. Kévéi Lajos tanító úr az általános iskolában oly szép szavakkal beszélt nekünk a haza, a szülőföld, a család és az összefogás szerepéről és jelentőségéről az emberi életben. Minden tavasszal, nyáron és ősszel kivitt bennünket a határba. Megmutatta a mező szépségét, elmondta, hogy a földművelő ember munkája nyomán miként terem meg az élet fenntartásához szükséges táplálék. Évente többször végig) áxta velünk a falut, miközben történeteket mondott el egy házról, egy- egy család életéről. Kévéi tanító úr szavai mélyen belém ivódtak, és a későbbiekben meghatározták gondolkodásomat. Engem már gyermekkorom óta erősen foglalkoztatott a falun élő szegény és gazdag emberek között tapasztalt feszültség. Korán özvegyen maradt édesanyám segített ebben eligazodni. Történeteket mesélt a faluban élő emberek életéről, egyes családok múltjáról. Tőle hallottam, hogy nem minden ember tehet a szegénységéről, és nem minden gazdag ember gonosz. Az 1960-as évek elején kiszélesedett a falukrónika írásának mozgalma. Szép eredmények születtek, számos monográfia készült el. Szülőföldjét, faluját szerető ember, néhány lokálpatrióta kutatta, gyűjtötte össze falujának történetét és írta le azt saját kezével vagy írógéppel. Jómagam lelkesedve fogtam hozzá szülőfalum, Felsőmarác történetének kutatásához. Ennek során szabadidőm jelentős részét a Vas és a Zala Megyei, a Szombathelyi Püspöki Levéltárban, a megyei könyvtárban, múzeumban töltöttem el. Öt önálló kötetem és sok helytörténeti és honismereti tárgyú cikkem jelent eddig meg. Nagy élményt jelentett a szülőfalum házait járva, amikor egyik családnál megtaláltam vitézlő nemes Maráczi István annálisát, amelyet Lipót császár14