Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről

tói kapott 1700-ban. Maráczi István hosszú ideig megyei esküdt tisztséget töltött be, de ott élt Felsőmarácon. Rendkívül nehéz kutatómunkát jelentett a Balogh és a Kovács családok családfájának elkészítése. Középkori iratokat, anyakönyvi adatokat kellett feldolgozni, megkopott filmszalagról a neveket pontosítani. A még élő családtagok adatainak gyűjtése szintén sok gondot okozott. A Balogh család története 1622-től, a Kovács családé 1698-tól követhető nyomon, és erős szálak kötik össze őket.

Kezdeményeztem, hogy egykoron jelentős, de az idők folyamán eltűnt, elenyészett települések helyét emléktáblák felállításával jelöljük meg szülőfalum határában. Feldolgoztam és egy szép kiadványban kiadásra is került a felsőmaráci Szent Erzsébet templom története, amelynek építése az Árpád- korra vezethető vissza. Egy 1436-ból származó oklevél igazolja, hogy akkor már Marácon parókiás egyház működött.

Cs. K.: Az őrségi és a vendvidéki emberek sorsa mindig is érdekelt, mert szülőföldem tájéka, rokonaim, barátaim élnek ezen a tájon. Egyetemi szak- dolgozatom és doktori disszertációm ösztönzött arra, hogy komplex módon foglalkozzam az őrségi tájjal, de lokálpatriotizmusom is hajtott errefelé. Kutatási területem tulajdonképpen a Dél-nyugat Dunántúl lett, mert a földtani viszonyokat nem lehet a mikro-területre korlátozni. Kutatási bázisom földtani viszonylatban a Nagykanizsai Kőolajipari Tröszt volt, ahol az itt végzett mélyfúrási jegyzőkönyvek anyagaiból az eddig hipotetikusan jelzett tételeket részben igazolni, részben cáfolni tudtam. Tény, hogy az így szerzett ismereteimet jól hasznosítottam a doktori disszertációm megírásánál. Egyre többet foglalkoztam helytörténetírással és publikálással. A Berzsenyi Dániel Könyvtár 63 közlésemet tartja nyilván. Közben megírtam az „Őrség” útikalauzt, amely négy átdolgozott kiadásban, 77.000 példányban fogyott el. Majd 1975-ben megjelent „Az Őrség földje és népének élete” című kismonográfiám, 1000 példányban. Majd a Változó Világ sorozatban „Az Őrség” címmel szintén egy kismonográfiám 5000 példányban. „Őrség” címmel színes fotókkal, átdolgozott, bővített változatban útikalauzt vehettek kézbe az olvasók két kiadásban - 1994-ben és 1996-ban -, összesen 8000 példányban. Felkérést kaptam mint idegenvezető „Vas idegenforgalmi értékei” című könyv megírására. Ezzel a címmel 1998-ban jelent meg könyvem 3000 példányban. Az Őrség falvainak monográfia sorozatában kiadásra került Bajánsenye, Öriszent- péter, Szalafő, Magyarszombatfa-Velemér, Kergáskápolna története, amelyeket szakmailag én lektoráltam. Legértékesebb lektorálási munkáim közé tartozik Nemes-Népi Zakál György 1818-ban írott kézirata, amely „Eörséghnek leírása” címmel látott napvilágot. A könyv megjelentetését a Magyar Tudományos Akadémia engedélyezte, amit én kezdeményeztem és kértem. Az erről szóló iratok másolatait most is őrzöm. Egyéb írásaimban felhívtam a figyelmet szűkebb hazám különböző értékeire, például: az őriszentpéteri mélyfúrás alkalmával 90 °C-os vizet találtak 1968-ban, amely az óta is lebetonozva szunnyad a föld mélyében. Az Őrség területén nemrég jelentős mennyi15