Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész
tősen hiányosak. Mindössze az augusztus 22-ei szám idézi az avatást, oly módon, hogy közli Márkus Miidós ezen alkalomra írt Prologját.50 Az épület tehát állt, az első előadások sikerrel zajlottak, nem csak vastapsot arattak, de komoly összeg gyűlt össze a kasszában. A előadások kiadásairól, költségeiről, bevételeiről maradtak fenn feljegyzések. E szerint az első előadásra a fodrásznak 1 forintot, a díszítőknek 3 forintot, a kellékesnek 2 forintot, a kellékért 1 forint 70 krajcárt, az ügyelőnek 60 krajcárt, a rendezőnek 1 forintot, a jegyszedőnek 1 forint 50 krajcárt, Bertalanffy nyomdájának 29 forint 20 krajcárt, a zenéért 18 forintot fizettek.51 A harmadik előadás kiadása 37 forint 99 krajcár volt, a pénztárba pedig 124 forint 50 krajcár folyt be5a UTÓMUNKA A választmány kasszája azonban üresen tátongott, míg a fizetetlen számlák halomban álltak. Az állandó magyar színház ideiglenes választmányának 1881. február 11-ei ülésén, Hauszmann végszámadást adott a színház építési és fel- szerelési költségeiről. Ebből kiderült, hogy az építési munka 46.587 forint 5 krajcárba került, 7326 forinttal többe, mint ahogyan azt tervezték. Ezt magyarázta, hogy a talaj minősége miatt az alapfalakat a tervezetthez képest mélyebbre kellett tenni és az eredetileg (.elvezett cserép- helyett palatetőt kapott az épület. Miután több felszerelési munka - színpad, zsinórpadlás ács- és lakatos- munkáit, villámhárító - költségét is ehhez az összeghez adták, így számolva 5%- kal lépték túl a keretet, ami a művezető szerint ekkora beruházásnál elfogadható. A berendezés és felszerelés 14.232 forint 5 krajcárt emésztett fel. Az építés üzleti kiadásai - postadíj, nyomtatványok - pedig 2238 forint 5 krajcárra ríígtak. így a kőszínház megépítése összesen 63.057 forint 15 krajcárba került s ebből ekkor még 10.867 forint 23 krajcár fedezetlen maradt. A színház vagyona ekkor 2349 forint 97 krajcár, kintlevősége pedig 996 forint.53 A Színházi választmány 1880 szeptemberében tett kísérletet a tetemes tartozás rendezésére. A testület kérvénnyel fordult a belügyminisztériumhoz. Ebben nemes munkájukra és kilátástalan helyzetükre hivatkozva a számlák törlesztéséhez kértek adományt, 10.000 forintot az országos költségvetésben művészeti és színházi célokra elkülönített alapból. Tisza Kálmán a következőképp válaszolt: a folyamodványt, „melyben a színház javára valamely alapból 10000 forint segély, vagy ezen összegnek a jövő évi költségvetésben leendő felvétele kéretik azon kijelentéssel küldöm vissza a megye közönségének, hogy amint egyrészről a vármegyének, a városnak és a társadalomnak ezen kiváló fontossága nemzeti közművelődési intézet létrehozása körül kifejtett sikeres működését, mely bizonyára a jövőben is folytatni fog, a legőszintébb hazafiui örömmel üdvözlöm, úgy más részről csak mély sajnálattal vagyok kénytelen kinyilatkoztatni, hogy a kérelmet nem teljesíthetem. 1881 augusztusában a színház építési és felszerelési költségeiből 6000 forint még mindig fedezetlen volt, az iparosok pedig követelték a pénzüket. A választmány ezúttal a vármegyei közgyűléshez fordult segélyért, hogy szavazzanak meg számukra 6000 forintot, amelyet 10 év alatt, évi 600 forinttal törlesztenének le.'"’i’ 42