Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész

Ezúttal pozitív választ kaptak: Tekintve, hogy a színházi választmánynak jelentéséből arról győződött meg a megye közönsége, hogy a közönségnek áldozat készsége már annyira igénybe lett véve. hogy fizetetten tartozások fedezése gyűjtéstől nem remélhető, tekintve, hogy a színház működését már tényleg meg is kezdette és a tartozások kifizetése ezen a közönség cultur igényeinek megfejelő intézet fenntartására nézve kérdést képez, tekintve, hogy a kérelem teljesítését a hason cultur czélu franczia sarcz alap állapota a nemesi pénztárválasztmány jelentése szerint megengedi, minélfogva a kérelemnek hely adatik és a színház javára az építési tartozások kifizetése czéljá- ból 6000 forint a franczia sarcz alapból kamat nélküli kölcsönképen azon hozzáadással, hogy az 15 részletekben törleszetssék megszavaztatik. ”s<>

Végül a hitelből, az egyél:) adományokból sikerült fedezni az építés költségeit: A Vasmegyei Nemzeti Színház immár „stabil” alapokon állt, köszönhetően olyan ügybarátoknak, mint Rransz Lipót és Jiraszek Nándor kaszámva- építők (3000 foi'int), Rechnitzer Salamon (1200 forint), öze. Stefanekné (500 forint). De bevételt jelentett a szombathelyi olvasókör által elfoglalt emeleti színházterem és színházépületi bolt évi bére, az elzálogosított páholyok visszaváltására rendezett előadások jövedelmei és a színtársulatoktól befolyt összeg is. S nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy az épület tehermentessé váljon, Vas vármegye vezetése ugyanis nem is válla meg visszafizetésre kitűzött határidőt, a kölcsönt nagy gesztussal elengedte.

Későbbi fonások már arról szólnak, hogy a színház korántsem működött nyereséges vállalkozásként, rendre veszteséggel zárta az évadokat. Pedig alig akadt olyan neves művész, aki társulatával ne lépett volna a szombathelyi deszkákra. Járt itt Gyöngyösyné Mátrai Laura (1879), Ujházy Ede (1881, 1894, 1896), Molnár György (1878), Prielle Kornélia (1879, 1880) Helvev Laura (1884), Pálmav Ilka (1884, 1910) Felekv Miklós és neje (1887) Ile- gyesv Mari (1887, 1895), Török Irma (1894) Molnár László (1896) Jászav Mari (1897, 1903) Márkus Emília (1880, 1901) T. Vízváiy Mariska (1905), Rákosi Szidi (1924), Somlay Artúr (1925), Honthv Hanna (1926), Csortos Gyula (1926), Fedák Sári (1926). A közönség pedig szívesen és rendszeresen látogatta a kicsi színházat, ahogy egy helyütt olvasható: „Itt tapsolt esténként kipirult arccal és Icizban égő szemekkel a sok szombathelyi diák azokban az időkben, amikor még a primadonnák kocsija elöl a lovakat kifogni volt szokásban. ”57 Ahogy a város korabeli monográfiája arról beszámol: „Városunkban, mióta állandó színház van. a téli színi évad alatt október és november hónapokban - évenkint folynak a színi előadások, sőt ritka az a tavasz is. melyben a szinielőadásokat nélkülöznők. A közönség kellően méltányolja a társulatok törekvéseit, és daczára a magas helyciraknak. minek mentségére csak a színházi nézőtér kis terjedelme hozható fel. meleg pártolásban részesíti a színészetet, ami tekintvén a lakosságnak más városékhoz mért számarányát és vagyoni viszonyait, csak elismeréssel említhető.”™

Néhány évvel a megnyitás után az épületben már rendszeressé váltak a javítási munkálatok. 1884-ben a földszintet, a színpad és zenekar közötti részt és a színpad alját építették újjá, 1887-ben a fűtőszerkezet és vízveze