Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 2. rész

A Radnai kifejtette nézetnek valós alapja volt, azt támasztja alá a Cronica 1938. január 29-ei bejegyzése. Rögzítette három pályaművet bemutató „verseny­ző” felett ítélkezés tényét és megállapította: „Rajki ellen városszerte nagy mozga­lom indult'" 17 Az „ügy hullámzásának” okát végül a Hír próbálta megfejteni. Két­séget kizáróan, az egyházon belüli, esetleg egyes személyek közötti nézetkülönb­ségek húzódhattak meg a háttérben. A lap a Szombathelyi Katolikus Tudósító ál­lásfoglalására hivatkozott, amely a zsűri döntésével kapcsolatban, a hívek nevé­ben emelt panaszt. Kifogásolták a bírálótestület összeállítását, mert hiányzott Szent Márton védelme alatt álló egyházmegye főpásztorának és a 2000 pengőt adó egyházközségnek a képviselete. Egyébként pedig Kalotai Ottó művét ítélték a legjobbnak. Beszámolt a lap az egyházközségi tanács üléséről is, ahol igényt fo­galmaztak meg a polgármesternek címezve, a zsűri kiegészítését kérve a követke­ző személyekkel: Simonffy Jenő, Szendy László, Szabó István, Pintér Lajos és WaUner József, az egyházművészeti bizottság elnöke. Megjegyezte a lap, hogy az alkotók hajlandók a véleményeket figyelembe venni - „most többekét kell!"™ Újváry Ede - nyilván az ügy érdekében - mérlegelt és levelet küldött az egyházközség vezetőinek. Közölte, hogy meg fogja hívni a delegáltakat és a tanács észrevételére ott fog válaszolni.19 Észrevételeit jegyzőkönyvbe foglalva küldi meg az elnökségnek. Az esedékes pályadíjak kifizetésére hivatkozva, kérte a felajánlott 2000 pengő átutalását. Hamarosan sor került a konkrét meghívásra. A meghívókat február 10-én kézbesítették.20 Február 14-én összeült a négytagú küldöttséggel bővült bi­zottság, de nem jutottak egyezségre. Ismét megszólalt (R. R.), aki cikkében arra hivatkozott: „Úgy látszik, hogy a már kezdetben keletkezett organikus hibákat nehezen lehet korrigálni."''11 A küldöttség ugyan azért jött, hogy „vég­leges gyógyszert keres majd a beteg Szent Márton szobor gyógyítására",22 de - mint azt a Cronica jegyzője megörökítette - a Szent Márton szoborbizottság ülésén „a hitközség küldöttjeinek viselkedése miatt most sem döntöttek" Dr. Ujvárv ezek után iijabb találkozó megrendezéséről döntött. 1938. márci­us 2-án „sürgős” jelzéssel 10 bizottsági - nyolc eredeti és két hitközségi - tagnak kézbesítették a harmadik ülése szóló meghívót.24 Másnap együtt volt a társaság. Simonffy Jenő és Radnai Rezső iskolai elfoglaltságra hivatkozva, kimentette ma­gát.2'"’ Az elnök feljegyzései megőrizték a vitázók fő érveit. Badalik - közben talál­kozott Rajkival! - a rend erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosította az ügyet, mert a keresztelés momentumát megörökítő mű születéséhez vezet. Az egyház- község ugyanannyi támogatást nyújt, de minden kívánság nem teljesíthető. Kö­zölte, hogy Leopold prelátus úr a római ifjú változatot támogatja. Rajki hajlandó 10.000 pengőből kihozni a szobrot, mint azt az ajánlata bizonyítja. Szendy László amellett kardoskodott, hogy Rajki nem üti meg a mértéket, nem kelt áhítatot, nem érinti meg a lelkeket. Az után tette ezt, hogy Rajkival egyeztetett! Véleménye később megváltozott a szobor javára. Tóth János hangoztatta, hogy a szobiász szombathelyi. Ha nem bízzák meg, visszalép a zsűriből. Dr. Szabó István városi főügyész a pénz hiányára - 5000 pengő állt rendelkezésre! - hivatkozott. Pintér Lajos szerint, a nép lelkét nem elégíti ki a szobor. Kalotai kapja meg a munkát. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom