Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 2. rész

A Nyugatmagyarországban megjelent írás részletesen tájékoztatott a bizottság üléséről, ahol nagy vita kerekedett a három mű körül. Közölte a szavazás arányát, a kialakult sorrendet és a várható költséget.”

A Hír már cikke címével sugallta, hogy bár a döntés végleges, a közvélemény korábban is jelzett „hullámzása” tovább tart. Megjegyezte a cikkíró, hogy kérték a szobrászt, észrevételeiket vegye figyelembe. Végül ismertette a zsűri döntését.10

A legnagyobb terjedelmet a Vasvánnegye szentelte a zsűri döntésének. A bizottságban is ellenvéleményt hangoztató Radnai Rezső (1895-1977) festőművész - a korszak helyi művészeti életének egyik meghatározó alakja - fújt harci riadót a Vas vármegyei „konzervatív egyházművészeti felfogás” védelmében, a Rajki művészetére aligha jellemző „progresszió” ellenébe.

Előj áróban a pályázat addigi történéseit foglalta össze. „Az ország legjobb nevű művészei” részvételére hivatkozása eleve túlzás volt, mert a pályázók többsége a hivatalos, konzervatív második vonalat képviselte. Az eredményt ismerjük. Ezért került sor a három művész felkérésére. „Rqjki István pályaműve már akkor sok vitára adott alkalmat és bizony kevesen hitték, hogy a progresszív (!) irányzat kerekedik felül a végleges döntés alkalmával”n - indította meg támadását. Tovább követve gondolatmenetét, magyarázatot találunk arra, miért nem lelte helyét Szombathelyen a szobrász.

„Nem legelső győzelme ez szűkebh hazájában (...) de (...) a legnagyobb szabásúak közé fog később is tartozni. Mert tagadhatatlan, hogy mai győzelme jelentős csapást mért az eddig múltat tisztelő és hagyományokat ápoló (...) felfogásra. Akik figyelik az eseményeket. (...) észrevehették, miképpen hódít las- san-lassan az új gondolat már Szombathelyen is az utóbbi években.”la Raj ki István pelikán szobrának sikere után bizony sok-sok apró győzelmet aratott, amin többen bosszankodtak, sokan a fejüket rázták, sőt anatémát is kiállottak a művész felé. A „... csendőrlaktanya bejáratát őrző műkő kolosszusokat valami furcsa abenációnak tekintették és íme ma már Szombathely legfelső művészi aeropágja is Rajki István művészetével azonosította magát”.1' Majd folytatta, a kétségtelen haladó szellemű pályamű sorsát - szerinte - Badalik páter döntötte el, „az országban eddig elszórtan gerillázó művészi progresszívíz- mus ily módon nálunk is olyan erőhöz jutott, olyan eredményt ért el. amelynek jelentőségét egyenlőre csak a szakember látja és érti meg igazán.”1'1 A „modernizmus” minden „bűnét” szegény Rajki nyakába varrta: „Az új gondolat, az új forma bizony elvégzi a maga munkáját és egyszerre érthetővé lesz a tegnap mérhetetlen szellem, világos, sőt szép. ami eddig sötét volt,”1S

A felállítandó szobor és a helyszín kapcsolatáról is volt „véleménye”: „... a régi templom, az ősi kolostor nemes hangulatú architektúrájával együtt ezentúl már csak mint kulissza fog szerepelni a háttérben, egy új és eljövendő korszak első művészi alkotása mögött, amelyről mi már soha nem fogjuk megtudni. vajon a halhatatlan renaissance szellem jó angyalainak igazi leszármazottja-e. vagy csak annak szökött kherubja?”1(> Szerencsére, a kritikus szerepébe bújt művész rossz előérzeteit semmilyen formában nem igazolta az idő!

71