Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Pivár Tomšić Ella: Adalékok a szlovéniai reformátusok vallási szokásaihoz

Az évi négyszeri szertartásrendbe nem fért bele az újbor ünnepe, ezt névlegesen együtt tartották az újkenyér hálaadásával és általában az előző évi termésből mutatták be.

A kenyeret eltérően a lelkész vagy a gondnok vágja, szeleteli fel és helyezi a tányérra. Elmondás szerint ezt Narancsik tisztelendő úr mindig maga végezte.4

Az úrvacsora osztásához bevált sorrendbe először a gondnok és presbiterek járulnak, majd a gyerekek és végül vegyesen a gyülekezet többi tagja. A maradék kenyérből és borból a gondnok, presbiterek, a többi jelenlévő, s néha a lelkész is agapóznak,s vagy haza viszik, de sosem dobják el. Domaföl- dön és másutt, ahol magánháznál történik az úrvacsora osztása, a megmaradt kenyeret és bort a háziak fogyasztják el.

Az ágyban fekvő beteg kívánságára vagy hozzátartozók felkérésére a lelkész házhoz, kórházba viszi az úrvacsorát. A templomban sosem tettek különbséget a szegények, elesettek, koldusok és a gyülekezet többi tagja között és közösen járultak az Ur asztala elé.

A puritán kálvinista templomok kellékeit néhány terítő, kehely és tányér képezi, amelyeket a gyülekezetek vásárolták. Nem szokás az ajándékozás, csak Szentlászlón tudnak két térítőről: a hímzett a feketicsi (ma: Feketic, Szerbia) gyülekezet, a slingesh pedig egy Muraszombatban (ma: Murska Sobota, Szlovénia) élő, de a vidékről származó református nő, Kisfalvi Ida ajándéka.

Úrvacsorakor az asztal megtérítésére fehér teríték alkalmaznak. Erre kerül a korsó a borral és a tálca a kenyérrel, amelyeket kis abrosszal fednek le, majd erre tesznek még egy fehér lepedőt.

IMÁK, FOHÁSZOK, IMÁDKOZÁS

A második témakörrel az imák és az imádkozás szokásait kutattam. A megkérdezettek zöme tud a napi kétszeri imádkozásról, de szinte senki sem gyakorolja. Az idősebbek elmondása szerint, ők még kivételes esetekben mondanak a felkeléskor reggeli imát. Az esti ima ideje lefekvéskor van. Agyban, fekve - kivételesen ülve - imádkoznak. Az imádkozok közül legtöbben a következő imákkal térnek nyugovóra:

Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem, de a tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyáz reám.

Vigyázz dréiga szüléimre, és az én jó testuére(i)mre. hogy ha a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel.

A családi hagyományként őrzött esti imát cgv pedagógusnő, fiatalon özvegységre jutott, két gyermekét egyedül nevelő szentlászlói presbiter lánya, Bogdán Zakáll Olga mondta tollba:

17