Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

MŰHELY - M. Kazár Mária: „Megismerni és tisztelni egymás kultúráját” – Pivar Tomsic Ella muravidéki kutatásai

A Mura mellett van Alsólakos (ma: Dolnji Lakos) és Felsőlakos (ma: Gor- nji Lakos), Gyertyános (ma: Gaberje), Kapca és Kőt. Sajnos, a 21. század elejére minden muravidéki település a határok szélére került. A legtöbb a magyar határ közelében van, Petesházától Kótig pedig az új, horvát határ mellett.

Kutatásainak eredményei nemcsak publikációk formájában jutnak el az

érdeklődőkhöz, filmekhez, színjátszó csoportoknak is ír forgatókönyveket.

Mennyire érdeklődnek ma az emberek múltjuk iránt?

A közszolgálati Szlovén Televízió HIDAK-MOSTOVI magyar adások szerkesztősége megbízásából az összes muravidéki magyar faluról készítettem egy-egy félórás dokumentumfilmet minden konkrét település valamilyen jellegzetességéről. így sikerült megörökítenem a szómásmedvét (muravidéki busójárás), a hodosi rákászokat, a pártosfalvi lenmegművelőket, a református söükfákat, a szoknyás haranglábakat, a kóti halászokat, molnárokat, a ra- damosi Szűz Mária megjelenését. Televíziós pályafutásom méltó lezárásának tartom a „Lakodalom lesz a mi utcánkban” című játék- és dokumentumfil- memet, amely 2007 tavaszán került bemutatásra. Elsősorban három dokumentum értékű szempontot próbáltam megőrizni a 90 perces filmben: az eredeti lakodalmi szokásokat a párszemléléstől, kontyolásig, vigadalomig; a tájnyelv és az eredeti kellékek használatát. A szerepeket egyszerű, kamerák előtt soha nem szereplő 70 muravidéki magyar nő és férfi vállalata, 7-77 éves korig. Maga a fabula - részben — fikció az eredetiség szolgálatában, s lehetne a nagyanyám vagy akármelyikünk falusi ősének „megházosulási esete” az 1. világháború táján. A jelenetek egy részét a szombathelyi Vasi Múzeumfaluban forgattuk, ahol még abban az évben levetítettük a Szentiván-éji rendezvényen, de bemutattuk még Erdélyben, Vajdaságban, a szlovén TY-nézők pedig a közszolgálati csatornán egy ősbemutatót és három ismétlést láthattak. Es ha már a felsorolásnál tartok, akkor ide tartozik, hogy az idén „Szentiván-éji szokások és hiedelmek” címmel írtam forgatókönyvet, amelynek rendezője is voltam. A Vasi Múzeumfaluban 2008. június 21-én - hetési nyelvjárásban - adták elő a muraszombati és a dobronaki magyar egyesületek tagjai.

Az emberek keresik a gyökereiket. Amikor nincs jövőképük, a jelenben nehezen élnek, akkor a múlt felé fordulnak. Sok fiatal, részben anyagi gondok miatt is, elveszítette az identitását. A muravidéki magyarok között egyesek nemzetiségi öntudata fejlett, mások pedig már szlovéneknek vallják magukat és ez feszültséget okoz. így együtt élni egy utcában, egy faluban nehéz. Vannak külön magyar és külön szlovén egyesületek. Ezt először az 1980-as években, a Vajdaságban láttam, hogy a különböző nemzetiségű emberek nem kedvelték egymást, lenézték a másikat: „hülye sváb”, „lusta magyar”, ez aztán elfajult és háborúhoz vezetett. Szomszéd a szomszédra támadt, hogy' ne is beszéljek a bosnyákokról és szerbekről. Sajnos, azt tapasztalom, hogy az emberek nálunk is erősen nacionalista aspektusból vállalják a nemzetiségi hovatartozásukat. Az rendben van, hogy' valaki magyarnak vagy szlovénnek vallja magát, és megőrzi és ápolja a kultúráját, de egymás kultúráját is tisztelnünk kell. Igen: a lényeg, megismerni és tisztelni egymás kultúráját.

14