Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Pivár Tomšić Ella: Adalékok a szlovéniai reformátusok vallási szokásaihoz
ADATTAR PIVAK TOM SIT ELLA ADALÉKOK A SZLOVÉNIAI REFORMÁTUSOK VALLÁSI SZOKÁSAIHOZ A szlovéniai reformátusok 4 évszázadon át a dunántúli - ezen belül az őrségi - reformátosság részét képezték a veleméri, kercai és szentgyörgyvölgyi anyaegyházak kötelékében. Az 1921-től levált szlovéniai - egykori szcntlászlói (ma: Motvarjevci), csekefai (ma: Cikecka vas), szerdahelyi (ma: Sredisce), bükaljai (ma: Domanjsevci) és domaföldi (ma: Krplivnik része) - filiák az elmúlt 90 évben sajátos életet éltek a magyar-jugoszláv, majd szlovén határ tövében. Bár a 16. században a szlovén lakosság is rövid időre áttéil a református hitre, végül is csak a magyar falvak lakói maradtak meg Kálvin követőinek a rögös útjukon. Az 1. világháború után két helyben lakó lelkészük volt, de 1947-től misszióként kezelték őket és az évi négyszeri lelkészlátogatás nem tudta pótolni az egyre szélesedő hézagokat. Ma, az egykori református Csekefáu kettő, Hodoson (ma: Hodos) és Bükalján egy-egy református család él, többségükben csak Szcntlászlón, Szerdahelyen, Domaföldön-Kaporna- kon maradtak fenn és részben megőrizték hitüket, vallási szokásaikat, hagyományaikat, amelyek közül elsősorban a söügfákat1 kell kiemelni. Az újabb kori hosszú árvaság évei nagymértékben éreztetik hatásukat a hitéleten és dolgozatom tárgya e vallási szokásaik felmérése.“ A helyi specifikumból kiindulva állítottam össze a 12 oldalas gyújtőívet, és ennek alapján készült el a Szlovéniában élő reformátusok vallási szokásainak, néprajzának felmérése. Az első - itt közre adott - részben, a kérdések zöme az úrvacsorára, az imákra és imádkozására, a templomi ülésrendre, a presbiterek egyházi és világi szerepére, a családokban szokásos vallásgyakorlatra vonatkoztak, majd az újabb információk alapján kiterjesztettem a kutatásokat a vallási szertartásokhoz fűződő eseményekre - keresztelő, házasság, temetés - is. A felmérés 204 személyi, a közösség egynegyedét érintette. Az aktív vallásgyakorlók 4 éviizedig, az 1947 és 1996 között tartó árvasági időszakban szerezték ismereteiket egyházukról, s a körülményekből adódó helyzet hátrányai a mai napig erősen befolyásolják a szlovéniai szórványban élő reformátusok vallási, emberi és kulturális karakterét. Állandó, helyben lakó lelkészük elköltözése után a 20. század derekán a határ mentén determinált társadalmi-politikai ke15
