Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

MŰHELY - M. Kazár Mária: „Megismerni és tisztelni egymás kultúráját” – Pivar Tomsic Ella muravidéki kutatásai

A Grófik Imre állal 1994-ben szerkesztett „Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből'" című tanulmánykötetben a „Kát. a legkisebb szlovéniai magyar falu" címmel megjelent tanulmányéiban közölni tudta az 1979-es könyvből kimaradt adatokat?

A könyvből kimaradt fejezeteket újabb adatokkal egészítettem ki. A falu nevének eredetével is foglalkoztam. Ribici/Halászokháza volt-e az egykori Kőt, vagy a mai Lakos része? En azt próbáltam bizonyítani, hogy a lakosi Iudicatushoz tartozott. Ribic, Ivót önáló település lehetett, s a nézeteltérés onnan ered, hogy az osztálylevélben majdnem egybe van írva Ribiclakos formában a név. A 14— 15. században hallás után írták le a falvak nevét vagy az összeíró bevallás alapján egyszerűen hibásan egybeírta a két falut. Másrészt, még Ivótra utal az Akasztófa dűlőnév, amelyet ma is ismernek az emberek, s a lendvai uradalom szélén állhatott, a kivégzések színhelye volt. Kót a Csáktornyái és a lendvai uradalom határán terült el: a Bánffvak és Zrínyiek birtokát elválasztó árok még ma is megvan. Bánffy-ároknak hívják. Muraszentmárton irányából lép a falu határába a római út. Itt húzódik ma a Szlovénia és Horvátország közötti határ, amelynek kijelölése ma is a két ország egyik tisztázatlan kérdése.

Melyik uradalomhoz tartoztak a köti jobbágyok?

Az alsóiéiulvaihoz. A Haholdok és Bánffvak már a 12. században megkapták ezt az uradalmat örökös használatra. Egvházigazgatásilag is alsólendvához kerültek, de egészen az 1. világháborúig Muraszentmártonba jártak templomba, Horvátországba. Valójában a szlovén—liorvát-magyar nyelvhatáron van. Kót és Kapca szlovén-horvát település volt a 17-18. századig, de aztán mindkét falu el- magvarosodott. Az idős emberek többsége horvátul beszélt, csak néhányan tudtak szlovénül és magyarul.

A következő könyve ITodosról szólt. A Muravidék egyik sarkából, a másikba ugrott át. Miért éppen Hodost választotta?

Amikor a Népújságnak kezdtem dolgozni, a szerkesztőségben azt mondták: „te már jártál Goricskón, írjál róluk”. Akkor kerültem közelebb az őrségi tájegység és etnikum múltjához. Sok érdekes adatot találtam és így esett a választásom Ilodosra (ma: Ilodos, Szlovénia) az Őrség keleti kapujára. Közelmúltjáról pedig tudni kell, hogy a Muravidék Goricskó tájegysége Szlovénia „Szibériája” volt. Még az 1970-es években is „számúzötteknek” érezték magukat, akiket idehelyeztek dolgozni. Köztudott, hogy minél elmaradottabb egy vidék, annál könnyebben „kezelhető, irányítható” és nem csak a nagypolitika viselkedett így vele szemben, hanem a többségben lévő lendvai magyar nemzetiség is. Számomra pedig nagy életiskola volt: Domonkosfán találkoztam először a protestantizmussal. Megismertem a vallást, jó kapcsolatot alakítottam ki a lelkészekkel. Ok voltak az itteni falvakban egyedül értelmiségiek, meg egy-két tanító. A tanítók Goricskón többnyire betelepültek voltak, akik vagy itt kezdték vagy itt fejezték be pedagógus pályájukat, néha beletörődve sorsukba.