Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

MŰHELY - M. Kazár Mária: „Megismerni és tisztelni egymás kultúráját” – Pivar Tomsic Ella muravidéki kutatásai

Eleinte a szociológia jobban érdekelt, mint a történelem, sokat beszélgettem az itteni emberekkel és lassan kezdett bennem kialakulni egy új életkép.

Cigányokkal is sok riportot készítettem. Lendva környékén, a cigányok elkülönítve éltek, isten ments, hogy letelepedjenek a falvaikban. Goricskón pedig a faluban laktak, egyesek jobban éltek a többségi szlovén és magyar lakosságnál.

Hodos azért is izgatott, mert ott működött Kardos János protestáns lelkész. A Vas Megyei Levéltárban is kutattam és kezdetben idő szűke, főleg pedig ügyetlenségem miatt nem sok adatot találtam, de mára már a tájegység minden magyar falujáról vannak adataim, sőt a szlovénekről is. Hodost, az őrlánc jelentős települését és fontos protestáns központot nagy veszteség élte: egy nagytakarítást csináltak a parókián és minden régi iratot elégettek. így bizonyos dolgokban csak az emberek emlékezetére hagyatkozhatom, de sajnos egyre kevesebben vannak az idős kútfők. Az idő nagyon rohan, 30 éve gyűjtök, az adatközlőim egyre fogynak. Lassan már csak a hivatalos iratok maradnak a levéltárakban. A történelem élő tanúi elhalnak. Meggyőződésem, hogy a szellemi örökséget kutatók elsődleges forrásai az adatközlők, az emberek, a levéltári fonások néha csak másodlagosak, de nélkülözhetetlenek. Tapasztalom, hogy' divat lett visszapillantani a múltba, az emberek sokszor megkeresnek, hogy segítsek valamelyik falu múltjának a feltárásában.

Hány őrségi és Lendva környéki magyar faluban gyűjtött a Muravidéken?

Mind a 28-ban. Számukat azért tudom ilyen pontosan, mert mindegyikről készítettem a Magyar Televízió részére egy-egy rövid dokumentumfilmet. Hódostól Kótig haladva, először az őrségi falvak jönnek: Hodos. Kapornak (ma: Krplivnik), Domonkosfa már a magyar honfoglalás előtt létezett. (Bükkalja és Domafölde ma Domonkosfa része.) Szerdahely (ma: Sredisce) régi szláv-avar település, Velem- érrel együtt a honfoglalás előtt létezett. Pártosfalva (ma: Prosenjakovci) és Kisfalu (ma: Pordasinci) több kisebb birtokos tulajdonában volt. Az utóbbi három tulajdonképpen a senki földjén van, hol az egyik, hol a másik uradalomhoz tartozott. Nagyon nehéz nyomon követni a fonásokban. Csekefa (ma: Cikecka vas) magyar falu. Az előtte felsorolt falvak most a határ mentén vannak, Csekefa pedig 2 km-re a határtól. (A történeti Vas megyéhez tartozó települések múltjukat az antik világba vezethetik vissza, a római halomsírokat az emberek itt „törökhalmoknak” mondják.) Szécs is zen l Iciszló (ma: Motvarjevci) már a történeti Zala megye területén található. A régi Jugoszláviában a Muraszombati járáshoz csatolták, de ők zalainak tartják magukat. Sajátos nyelvjárásukat Penavin Olga kutatta. Itt véget ér a goricskói magyar falvak sora, jönnek a szlovének. Kebeleszentmár- ton (ma: Kobilje) a Göcsej szélén terül el. Eredetileg valószínűleg magyar volt, de elszlovénesedett, mert Bagonya (ma: Bogojma) plébániájához tartozott. A 17. században rövid ideig a magyar Dobronak (ma: Dobrovnik) íiliájalett, majd ismét visszakerült Bagonyához. Dobronak régi mezőváros, eredetileg szláv lakosú, amit a neve is elárul. Ezután lépünk be a Iietés kapuján. E tájegység egyT része Zala megyében van, egy része pedig a Muravidéken.

12