Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)
Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt
ség tanácsának elnöki tisztét töltötte be, hogy az elárverezett anyagokat hagyják a helyszínen egy esetleges későbbi népszövetségi vizsgálatra. Cheng Lo távirati úton Bethlen István miniszterelnökhöz fordult e kéréssel. Bethlen az „elnök személye iránti tiszteletből” felkérte az árverési vevőket, hogy a további intézkedésig hagyják helyszínen az anyagokat.10 A vevők az átverés után a vagonokba visszarakták a megrongált fegyverzeti anyagokat, lezárták és saját pecsétjükkel látták el. Tehát ez az akció sem hozta meg a várt eredményt. A fegyverszállítmány továbbra is Magyarországon maradt, ami egy nemzetközi ellenőrzés („invesztigáció”) veszélyét hordta magában. AZ INVESZTIGÁCIÓ A szentgotthárdi fegyverügy népszövetségi tanácsi tárgyalására 1928. március 5-én kezdődött ülésszak harmadik napján, március 7-én került sor. Az előadó Austen Chamberlain angol külügyminiszter volt. Lényegében a kisan- tant államok javaslata került előterjesztésre. Az előterjesztésben alapos vizsgálatot („invesztigácíót”) kértek az ügyben, továbbá a vizsgálat kiterjesztéséi, a helyszíni ellenőrzésre is. Már előre felvetették Magyarország felelősségét. Magyarország is készült a tárgyalásra. Tánczos Gábor tábornok, kormánymegbízotton túl az ülésen részt vett Walkó Lajos külügyminiszter és Apponyi Albert is. A magyar kormány több oldalt tartalmazó és mellékletekkel ellátott dokumentumgyűjteményt adott át a népszövetségi tanácsnak. A magyar részről átadott gyűjtemény a „Kék-könyv” elnevezést kapta. A magyar álláspont szerint, a „Kék-könyv” az esemény megítéléséhez szükséges minden részletet tartalmazott. Felajánlották segítségüket a tanács számára minden további információ megadásában is. A magyar vélemény szerint: a fegyverügy ismeretlen tettesek által elkövetett vám- és fegyvercsempészés bűntettek. A magyar hatóságok a magyar törvények szerint jártak el, mindent megtettek, de az elkövetőket nem tudták felderíteni.17 A tárgyalás kezdetén úgy tűnt, hogy hatásos lesz a magyar módszer, a „Kék-könyv” alapján érdemben állást lehet foglalni az ügyben, nincs szükség további adatgyűjtésre, az esemény azonnal megítélhető és lezárható. Erről természetesen Franciaország és szövetségese, a kisantant hallani sem akartak. Nem fogadták el a magyar álláspont. Nem azért tettek eddig is erőfeszítéseket az esemény a népszövetség tanácsának napirendjére tűzéséért, hogy most pedig egyszerűen, ily módon befejeződjön az ügy. Az ellenfelek vitáját azzal zárták le, hogy bizottságot hoztak létre annak megvizsgálásra, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló dokumentumukon kívül, főleg a „Kék-könyv”-re tekintettel, szükséges-e egyvb adatok beszerzése? Kell-e egy esetleges helyszíni ellenőrzés? A kérdések eldöntésére létrehozott bizottságba Hollandia, Chile és Finnország képviselőit választották meg. A népszövetségi tanács által létrehozott „hármas-bizottság” rövid időn belül, március 10-én jelentést tett és állásfoglalt. Véleményűik szerint: bár a fegyvereket az árverezés előtt hadi jellegüktől megfosztották, mégis szükségesnek tartanak egy „technikai-jellegű” helyszíni szemlét. A szemle nem le20
