Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt

hét politikai természetű. Ez azt jelentette, a szemle nem állapíthat meg senkivel szemben sem felelősséget. Tánczos Gábor tábornok természetesen szükségtelennek tartotta a helyszíni - szentgotthárdi - szemlét, de ez nem befolyásolta a végső döntést, mert a tanács elfogadta a „hármas-bizottság” javaslatát: megszemlélik a visszamaradt, elárverezett géppuska-alkatrészeket.18

A Szcntgotthárdon végrehajtandó vizsgálatra („invesztigációra”) a népszövetségi tanács „Fegyverszakértői Bizottságot” hozott lére. Vezetésével Erik Colban norvég diplomatát bízta meg, aki a Népszövetség leszerelési bizottságának az elnöke volt. Hozzá további fegyverszakértőket és segédszemélyzetet - gépírókat - osztottak be, teljes létszámuk hét főből állt. Az így létrehozott bizottság Bécs és Graz érintésével vasúton, 1928. április 15-én érkezett meg Szent- gotthárdra. Nagy gonddal fogadták őket a Honvédelmi Minisztérium helyszínen lévő képviselői. A vasútállomáson a Kaszagyárhoz vezető mellékvágányon vasúti termeskocsiban helyezték el őket. A bizottság szemlére tetette a már el- árverezett, hadi jellegüktől megfosztott géppuska alkatrészeket a vasútállomás szabad területein. Megállapításaikat jegyzőkönyvbe foglalták. A szemle kiterjedt Kálót vasútállomásra is, ahol a kérdéses szerelvény több napot állomásozott. A magyar képviselők tagjai mindenben gondoskodtak a bizottság tagjainak ellátásában, külön programot szerveztek részükre a helyi selvemgyárban.

A szemlén nem vett részt a másik „érdekelt-fél”, a kisanlant és Francia- ország képviselői, ami felvethette az elfogulatlan, objektív megállapítások kérdését. Ezt példázza a bizottság egyetlen felvetése is. A szemle során nemcsak a géppuska alkatrészek állapotát vizsgálták, hanem összevetették az egyes alkatrészeken lévő számokat a „Kék-könyv” mellékleteként szereplő jegyzőkönyvben foglaltakkal. A magyar hatóságok azt közölték, hogy a „Kékkönyv” mellékletében szereplő jegyzőkönyv akkor készült, amikor a fegyver- szállítmányt 1928. január 1-jén lefoglalták Szentgotlhárdon, majd később Kálót vasútállomásra irányították.19

A jegyzőkönyvben szereplő fegyverszámok összevetése a helyszínen találtakon lévőkkel viszont lesújtó és egyben leleplező is volt. Hiába előzte meg gondos összeállítás a „Kék-könyv”-et, az egyes részletek árulkodók maradtak. Egyetlen fegyverszám sem egyezett meg az 1928. január 1-jén beérkezett jegyzőkönyvezett és a helyszínen megszemlélt géppuska-számmal. Ez egyértelműen bizonyította, hogy a magyar hatóságok - a korábbi felvetésnek megfelelően — kicserélték a fegyvereket, manipulálni akarták a vizsgálat eredményét. Ezt a körülményt a bizottság tagjai felvetették a magyar kormány képviselőinek. Éne azt válaszolták, hogy az eltérést az eredeti jegyzőkönyvet felvevő Lombos Viktor bírónak a jegyzőkönyv felvételkori „rossz idegállapota” okozta.

A Népszövetség „Fegyverszakértői Bizottság”-a 1928. április 19-én, vasúton úgy hagyta cl Szentgotthárdot, hogy bármilyen előzetes megállapítást, vagy információt adott volna a magyar hatóságok felé. Kérdéses maradt, mi kerül majd a Népszövetség Tanácsa elé? Szó esik-e majd a megszemlélt géppuska alkatrészek és az eredeti jegyzőkönyvben foglalt fegyverszámok eltéréséről?

21