Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)
Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt
nöksége kapta. Ugyancsak a trianoni békediktátum megkötéséből fakadt, hogy a honvédségnek nem lehetett vezérkara, amely az esetleges hadműveleti irányítást végezhette volna. Ezéit ezt a feladatot - burkoltan - a Honvédelmi Minisztérium egyik egysége, a VI. Csoportfőnökség látta el. A fegyverek beszállításának tervét az említett csoportfőnökség dolgozta ki „Anders-ak- ció” fedőnéven.12 A terv Bethlen István által felvetett szállítási módot tartalmazta, vagyis vasúton Olaszországból Ausztrián át Magyarországra. Földrajzilag ez a legrövidebb és rövid volt az az r'itszakasz is, amely idegen területen, Ausztrián át vezetett. Összességében ez tűnt a legkevésbé kockázatosnak. Amint a később bekövetkezett események igazolják, a gondos teivezés ellenére a fegyverkezés ténye 1928. január 1-jén, Szentgotthárdon lelepleződött. Több adat merült fel arra, hogy az osztrák vámőrök előzetesen információt kaptak a szállítmány érkezéséről. Az osztrák „kémpróba”, az ellenőrzés előre tervezett és tudatos volt. Arra is történt utalás, hogy a „leleplezők” az osztrák szociáldemokrata párt tagjai, a korabeli kifejezéssel élve „ausztro-marxis- ták”-ból kerültek ki, akik szemben álltak a jobboldali Magyarországgal. A találgatásoknak annyi alapja volt, hogy az eseményt követően a Szentgotthárdon szolgálatot teljesítő osztrák vámőrök közül többen áthelyezésre kerültek más szolgálati helyre. HOGYAN TOVÁBB? A kérdés mind két részről felmerült, úgy az erősen érdekelt Franciaország irányította kisantant országok, valamint Magyarország részéről. 1928. január végére az a helyzet alakult ki, hogy szinte mindenki meg volt győződve, hogy a fegyverek Magyarországnak érkeztek, de arra egyértelmű bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, Magyarország pedig tagadott. Az ellenbizonyítás a kisantantra várt. A magyar kormány nem tudta területéről eltávolítani a fegyverszállítmányt, a „bűnjelet”. Nem fogadta sem Ausztria, sem Lengyelország. Nem sikerült a visszaszállítás a „feladónak”, Olaszországba sem. Már az előzőkben utalás történt arra, hogy a kisantant országok eltérően fogadták az eseményt, eltérően reagáltak rá. Románia és Jugoszlávia Olaszországhoz fűződő kapcsolataik miatt enyhe megítélést akart az eseményben. Csehszlovákia kivizsgálást „invesztigáció”-t, és Magyarországon nem rég megszűntetett katonai ellenőrzés visszaállítását szorgalmazta. Csehszlovákia javasolta szövetségesi felé, hogy közös jegyzéket nyújtsanak be a Népszövetséghez a vizsgálat elrendelésre. Javaslatát nem fogadták el. Ezt követően a csehszlovák kormány megbízta a népszövetségi állandó megbízottját, Ferdinand Veverkát, hogy járjon el az eljárás megindításában James Erik Drummond angol származású népszövetségi főtitkárnál. Veverka kormányának nevében azt kérte, hogy a népszövetség önállóan kezdeményezze Magyarországgal, mint népszövetségi taggal szemben az ügyben a vizsgálatot.1,5 A javaslatot Drummond visszautasította, mondván, a népszövetség működésre vonatkozó szabályok ilyen eljárás indítását nem teszik számára lehetővé. Azt is kö18
