Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt

magyar közlemény még később kiegészült azzal is, hogy Novo Mestoban a Brékovist Testvérek szállítmányozási cége intézte volna a tovább átirányítást. Nyilván való volt mindenki számára, hogy valamelyik közlés hamis.

Mi okozta az eltérő állításokat? Kinek állt érdekében az igazság eltitkolása? A választ magyar oldalon kell keresni. Tény, hogy a fegyverszállítmány Magyarországra érkezett, így Magyarország is lehetett „megrendelő”. A tria- noni békediktátnm szigorú korlátozásokat íil elő a honvédségi létszámra (35.000 főben maximálta), fegyvernemek és az egyes fegyverek (pl. ágyúk, aknavetők, géppuskák, stb.) rendszeresítésére is. Igv többek között megtiltották a fegyverek gyártását, behozatalát (békeszerződés 118. §), az ország területén való átszállítását előzetes engedélyhez kötötték (békeszerződés 268. §). Tehát, a rejtélyes szállítmány érkezése felvethette Magyarország szerződésszegését, a tiltott fegyverkezést.'*

így is történt! Azok a szomszédos államok, amelyek nagy területeket kaptak a békediktátnmmal Magyarországtól, félve az ország katonai megerősödésétől, az elcsatolt területek visszakövetelésétől, magyar részről elkövettet tiltott fegyverkezésről áradoztak. libben leghangosabb Csehszlovákia volt, Eduard Benes külügyminiszterrel az élen. Azonnal ellenintézkedést követelt.4 Kisebb visszhangra talált Románia és Jugoszlávia részéről. Ennek egyszerű oka abban állt, hogy Románia már ekkor együttműködési szerződést kötött Olaszországgal, a fegyverszállítmány feladójával. Jugoszlávia és Olaszország között is előkészületben volt egy hasonló szerződés. Tehát érdekükben állt, Olaszországra tekintettel, a visszafogottabb magatartás. A kisantantot alkotó, előzőekben említett három szomszédos ország közvetlen befolyásolója Francia- ország ugyancsak éles kirohanásokat tett. A franciák a kialakult viszályban a kisantant államok érdekeinek gyengülését, ezzel együtt saját befolyásának elvesztését, vele szemben Olaszország térnyerését látta Közép-Eurépában. Angliát, mint európai nagyhatalmat, az egykori szövetségest az esemény nem érdekelte, az egészet csak „határkomédi”-ának tekintette.5 Az ugyancsak vesztes Németország a csendes szemlélő szerepét vette fel, de titokban tanácsokkal segítette Magyarországot a számára kínos helyzet megoldásában.

A Bethlen István miniszterelnök vezette magyar kormány alapvető érdeke volt, hogy ne tudják rábizonyítani a fegyverszállítmány megrendelőjének szerepét, a szerződésszegést, a tiltott fegyverkezést. Mindent elkövetett, hogy a szállítmány az ország területét elhagyja.

A magyar kormány első kísérlete a lehetséges megoldásban Ausztria leié irányult. Tekintettel arra, hogy a tiltott fegyverszállítmány felfedezésekor az osztrák hatóságok visszakövetelték az öt kérdéses vagont, a fegyverekkel együtt, annak visszaadását - előzetes közös vizsgálat után - 1928. január 20- án felajánlották a magyar vasúti szervek. A döntést maga Ignacz Seipel osztrák kancellár hozta meg. Nem fogadta el a felajánlást, mondván, bizalmas úton tudomására jutott, hogy a szállítmány nemcsak Szcntgotthárdon, hanem Rátót vasútállomáson is állomásozott, ahol annak tartalmát magyar katonai szervek kicserélték. A fegyverek cseréjét Sigray Antal gróf, ivánci földbirtokos megbí15