Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)
Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt
zottai végezték el az éjszaka leple alatt, a behozott fegyvereket az Öriszentpé- terhez közeli Lugos-pusztára szállították.0 A második megoldási lehetőséget Lengyelország jelentette. Ez összefüggött azzal az első magyar közleménnyel, hogy a fegyverek megrendelője, végállomásaként Lengyelországot jelölték meg. A magyar kormány diplomáciai úton megkereste Jozef Pilsndski lengyel miniszterelnököt és honvédelmi minisztert, de ő sem vállalta a megrendelő szerepét, a fegyverszállítmány átvételét.7 Nem maradt más hátra, mint a „feladó” országnál, azaz Olaszországnál keresni a megoldást, a „rejtélyes szállítmány”-tói való megszabadulást. A magyar és olasz diplomácia rövid úton egyetértett abban, hogy egyetlen módja a további események megelőzésének, a visszaadás. Olaszországgal, mint az 1. világháború győztes államával szemben nem létezett olyan nemzetközi fórum, amely felelősségre vonhatta volna. A visszaszállítás kidolgozott tervének végrehajtását Ausztria akadályozta meg. Nem engedte meg, hogy területén, vasiiton az adott szerelvény ismét áthaladjon. Az álláspontját azzal indokolta: mint az 1. világháborúban vesztes ország még győztesek katonai ellenőrzése alatt állt, nem akart esetleges bonyodalmakba keveredni. Ausztria el akarta kerülni a katonai ellenőrzés meghosszabbítását. 1928. január végére a magyar kormány nehéz helyzetbe került. A tiltott fegyverkezés gyanúja egyre erősödött vele szemben. A környező kisantant országok nagyban fokozták aktivitásukat. A Nemzetek Szövetségét - a Népszövetséget - kívánták rábírni Magyarországgal szembeni nyilvános, elítélő fellépésre. Ugyanakkor semmi lehetőség nem látszott a „rejtélyes szállítmány”- tól való megszabadulásra. AZ ELŐZMÉNYEK Magyarországnak cl kellett fogadni az elfogadhatatlan. Tehát alá kellett írnia az országot súlyosan megcsonkító „trianoni békeszerződésnek” nevezett békediktátumot. Az első pillanattól tudott volt, hogy Magyarország revízióra törekszik. Ezéil is tömörültek a szomszédos környező országok közül Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia a kapott magyar területek megtartására szövetségbe, amelyeket gyűjtőnéven kisantantnak neveztek. 1921 áprilisától Bethlen István miniszterelnök irányította az országot. Rövid időn belül rendezett belpolitikai viszonyokat teremtett. Népszövetségi kölcsönnel megszilárdította az ország gazdasági helyzetét. 1926-ban bevezették az új értékálló pénznemet, a pengőt. 1927-ben küszöbön állt az ország győztesek által gyakorolt katonai ellenőrzésének megszűntetése. A sikeres konszolidáció arra késztette Bethlen Istvánt, hogy külpolitikai téren is nyisson. Meghirdette az „aktív külpolitiká”-t. Ennek célja a trianoni békediktátummal teremtett helyzet fokozatos felszámolása volt. Elsőként a környező kisantant országok szövetségét akarta fellazítani, majd felszámolni. Együttműködést keresett 1926-ban Jugoszláviával, hogy egy esetleges Csehszlovákiával való magyar konfliktus esetén Jugoszlávia semleges maradjon. 16
