Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Káldy Lajos: Volt egyszer egy szabadiskola. - Emlékeim a Derkovits Körről, 1946-1958-

No, jött Majthényi, meglátta a lelakatolt, s bizony, elcsúfított ajtót, éktelen liaragra gerjedt. Mi kinn a terepen festettünk, csak Doma néni dolgozott a közelében, ő hallotta az indulatos kifakadást. Tőle hallottuk mit mondott a nagyfőnök: P...n rúgom őket! Ezek senkik! Ezek mit keresnek itt? Ezen pedig mi sértődtünk meg. Minket ne rúgjon senki p...n! Még aznap este kiköltöztünk a kastélyból. Elegünk lett MajÜiényiből. Ez volt az utolsó lökés. A Sorokparton, az út túloldalán állt a talán három házat számláló Kiszsennye. Egyik ház teljesen lakatlan búslakodott. A tulajdonos engedélyével ide költözött a mi kis csapatunk. Szalmát kaptunk, a szalmazsákot vittük. A töménytelen legyet Matadorral (DDT) kiirtottuk, szépen berendezkedtünk a nomád életre. Másnap vendégeink is jöttek. Alföldi János és Lődör Jenő, akiknek elmondtuk a történteket. Két nap múlva megjelent Kovács Árpád és szinte rémülten kérdezte: Mit csináltatok? Öt már tájékoztatta a nagyfőnök a maga verziója szerint. Árpád javaslatára készült egy följegyzés a történtekről, alá is írtuk mind. Nem tudom mi lett a sorsa. Unger Karcsi meg Benkő Laci sürgősen megjavította a nevezetes ajtót, amennyire lehetett. Fényezés nélkül persze nem lehetett eltüntetni a nyomokat. A kastélyba nem csak én, a többi tag sem ment többé soha vissza. Közben zajlottak a politikai események, kitört a forradalom. Megalakult a megyei Nemzeti Bizottság is, amelynek elnöke Weither Károly lett. A bizottságba beválasztották bátyámat, Káldy Lászlót is. Bent a Körben is nagy volt a lángolás. Benkő Laci vezetésével mi is 12 pontban írtuk le a követeléseinket. Legsíilyosabb panaszaink Majthényi módszerei ellen szóltak. A elbukott forradalom után sürgősen el kellett tüntetni ezeket az íveket. A testvérbátyám kérdezte: Ki ez a Majthényi, ismerem-e? Mert itt a megyénél igen hangos. Bizottságot alakított, követeléseket fogalmazott. A forradalom utolsó napjaiban - akkor még nem tudtuk, hogy az utolsók - mondta a bátyám, bent járt a barátod, lótott-futott, minden iratot eltüntetett, mindenhonnan töröltette a nevét. Ezt utóbb tudtuk meg az ott dolgozóktól. A forradalom bukása után hamarosan tárlatot szervezett, bizonyítva hűségét a párthoz, a kormányhoz. Kovács Árpád nem volt hajlandó kiállítani. Azt mondta, ha az országot vérbe tiporták, ő gyászol, és nem ünnepel. Ez volt a szakítás utolsó állomása. Véget ért a Fábián-Kovács családdal a barátsága. Tanáraink életét is megkeserítették. A helyükre pályáztak? Lehet. Ok leköszöntek, elköszöntek. Jaksa bácsi halála után Burány Nándor vezette a MAV Haladás szakkörét, az ő elhunyta után Radnóti Kovács. Majthényi ellen sokan panaszkodtak, föl is jelentették az Alapnál. Nem tudom, ki tehette. De egyetértettem vele. Jött egy háromtagú bizottság a lakásomra. Fölvették a jegyzőkönyvet, aztán elmentek és nem történt semmi. A szakkörből én már korábban kimaradtam, családi gondjaim és az esti gépipari iskola miatt. Ha néha feltévedtem az emeletre, a műterembe, rengeteg új arcot láttam, régit már alig. Nem hívtak, nem marasztaltak, nem küldtek. Saját festőállványom a sarokban, elrontva állt. Ez már nem az én szakköröm volt. 30