Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

4. szám - Nagy Zoltán: Egy 19. századi Vas vármegyei kultusztárgy nyomában. - Than Mór Batthyány Lajos olajfestésű arcképétől Wieber Mariann öltöztetett, szobráig -

szerint az ikervári Batthyány kastély szalonjában a kandalló felett, a fegyverfal melletti falon Barabás egész alakos festménye függött,

8 amelynek 1908. évi másolata a Savaria Múzeum tulajdonaként a sárvári városháza dísztermében ma is megtalálható.

9 Ez a kép viszont a fej formázásától eltekintve nem mutat rokonságot a már említett litográfiával.

10 „A művész puritán fekete

11 díszmagyarban, jobbjával asztalra támaszkodva, oldalán karddal ábrázolta a grófot. A díszmagyar mentéje a Batthyány mögötti fotelben fekszik."

1

* Lábán sarkantyúval felszerelt deli sarat visel, combhoz simuló szűk nadrágot hord, mint Than Mór 1868-ban Vas vármegye számára megfestett Batthyanyja.

13 Batthyányról 1847-ben még egy, kevésbé ismert, ovális keretben, tógaszem antikizáló viseletben, heroikus arckifejezéssel ábrázolt mellkép is készült, amelynek egy máig ismeretlen változata a hercegi család tulajdonában van,

1

* és amelyet Than 1862-ben hasonlóképpen utánzott, noha a klasszicizmus ízlésének külsőségében, a romantika hőskultuszának pedig tartalmában megfelelő képnek nem volt már e korban igazi népszerűsége.

15 Barabás Miklós litográfiájával, mellképével találta meg azt a közlési módot, mely alkalmas arra, hogy a „nevezetes embert" állítsa elénk. „Azt a tekintélyes férfiút, akibe minden oldalról sokan vetették bizalmukat... A díszmagyart minden fölös részletétől menten ábrázoló művész a negyvenedik évét meghaladó államférfi arcának hű, egyben a közvéleményt inspiráló visszaadására koncentrált."™ „Az arcra összpontosított, így született meg Batthyány kétségkívül legjobb, leghívebb, legélettelibb képmása.. .mely a későbbiekben csaknem mitikus jelentőségű kultuszképpé emelkedett "

17 Barabás festményei és kőrajz változatuk ezt követően mintának szolgáltak a forradalom és szabadságharc idején kiadott többi grafikának is, amellyel a különböző szerzők bőségesen éltek is. Batthyány külső alakjáról, belső tulajdonságairól kevés adat maradt ránk. Az auktorok Pulszky Ferencet, az 1848-1849-es évek szereplőjét, a Kossuth-emigráció egyik vezéralakjának 1880 és 1882 között négy kötetben megjelent „Életem és korom" című visszaemlékezésében idézik leggyakrabban Jellacic bánnal összehasonlítva: „Batthyány is kopasz volt, de magas homloka, éles tekintete, hegyes görbült orra, s szép szőke szakálla a keselyűre emlékeztetett, vonásaiban látszott a szenvedély és határozottság. Senki sem pillantotta meg anélkül, hogy eszébe ne jusson: Ez nevezetes ember."

18 Batthyányné papírra vetett, az 1860-as években magyarra fordított, visszaemlékezéseiben írta, hogy 1849. július végén, mikor Pozsonyban meglátogathatta „nagyon szomorú hatást tett kinézése, sovány lett ezen rövid idő alatt, melyben nem láttam, megőszült"

19 Öltözetét tekintve, a memoárok szerint, kivégzése napján a gróf „kvéker szabású fekete kabátot, fehér mellényt, fekete nadrágot viselt.

20 Többen említették „ezüsttel hímzett házisapkáját, melyet a kezében tartott"

21 Závorszki Alajos Liberális Országgyűlési Szemléje 1843 augusztusában így vélekedett róla: „Szép esze széles, s elhatározott lelkületének bélyegét nyílt, s halovány érdekes arcán viselve... a legjobb polgári elvekkel áthatva szokott felszólalni... szónoklatában nem elbízott, nem pattogó, de gohdo87